|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 140 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 121-140 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Pop, Ioan Aurel 2004. március 1.A héten átalakítják a Nastase-kabinetet. A kormányfő miniszterelnök-helyettesi hatáskört betöltő három államminisztert nevez ki csapatába. Adrian Nastase febrár 28-án közölte a kiszemelt három államminiszter nevét: a kormányátszervezés után Dan Ioan Popescu ipari és kereskedelmi minisztert, Ioan Rus közigazgatási és belügyminisztert, valamint Ioan Talpes tábornokot, az államfő védelmi és nemzetbiztonsági tanácsosát nevezi ki államminiszternek. Dan Ioan Popescu a gazdasági, Ioan Rus a szociális és közigazgatási területeket irányítja majd, Ioan Talpes pedig az európai integrációval és az igazságüggyel foglalkozik – jelentette be Nastase. A kormány átszervezéséről szóló törvényt kormánypárti és RMDSZ-többséggel fogadta el a parlament. /Tábornok az egyik kormányfő-helyettes. Adrian Nastase megnevezte a három államminisztert. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./2004. március 9.Megtörtént a kormányátalakítás. A kormánystruktúra három államminiszteri tisztséggel bővült: Dan Ioan Popescu a gazdasági ágazatot, Ioan Rus a közszolgálati szférát irányítja, Ioan Talpes pedig a honvédelmi, EU-integrációs és igazságszolgáltatási tevékenységet koordinálja. A frissen létrehozott kancelláriának nem lesz politikai szerepe, célja a végrehajtó testület munkájának hatékonyabbá tétele. Nastase elmondta, Ion Iliescu elnök elfogadta javaslatát azzal kapcsolatban, hogy Cristian Diaconescu külügyi államtitkár átvegye Rodica Stanoiutól az igazságügyi tárca vezetését. A kormány új tárcával is bővül, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot Speranta Ianculescu, a Fővárosi Környezetvédelmi Hivatal jelenlegi igazgatója vezeti majd. A Földművelésügyi, Erdőgazdálkodási, Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium pedig Földművelésügyi, Erdőgazdálkodási és Vidékfejlesztési Minisztériummá alakul, az intézményt továbbra is Ilie Sarbu vezeti. A nevelési, kutatási és ifjúsági tárca Nevelési és Kutatási Minisztériummá alakul át, amelyet továbbra is Alexandru Atanasiu vezet. Ezzel egyidejűleg létrehívják a miniszterelnöknek alárendelt országos ifjúsági ügynökséget. Létrejön továbbá az Országos Turisztikai Hatóság, amelyet várhatóan Nicu Radulescu, a szállításügyi tárca turisztikai főosztályának vezetője irányít majd, tevékenységét Miron Mitrea szállításügyi miniszter koordinálja. A Privatizációs Hatóság beolvad a Bankaktívumokat Értékesítő Hivatalba. Victor Ponta tárca nélküli miniszterként a nemzetközi projektek, az EU-joganyag gyakorlatba ültetését felügyeli. Az új minisztereket márc. 9-én hallgatják meg a törvényhozás szakbizottságaiban, majd a képviselőház és a szenátus együttes ülésen hivatalba iktatja az új kabinetet. – A kormányszerkezet átszervezése nem több szemfényvesztésnél, amivel át akarják verni mind a választókat, mind az Európai Uniót – vélekedett márc. 8-i közös sajtóértekezletén Theodor Stolojan és Traian Basescu, a liberális-demokrata pártszövetség két elnöke. Ioan Talpes jelenlétei a kormányban azt jelenti, hogy Iliescu elnöknek sikerült ellenőrzése alá vonni a kormányt is. Hasonló álláspontra helyezkedett Emil Constantinescu exállamfő, a Népi Cselekvés elnöke is. A Dan Voiculescu vezette Román Humanista Párt is hiteltelennek tartja a kormány frissen kozmetizázott arculatát. /Újraméretezett, kibővített kormányszerkezet. Az ellenzék szerint nem több költséges szemfényvesztésnél. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./2004. július 12.A helyhatósági választási kudarc után pánikhangulat van az SZDP-ben, a kormánypártban. Viorel Hrebenciucnak, Dan Ioan Popescunak, Ioan Rusnak és társaiknak nem az volt a hibája, hogy nem mozgatták meg kellőképpen az SZDP szavazótáborát, hanem hogy az elmúlt négy évben nevük összefonódott a korrupcióval. Az SZDP-ben felelősségre vonás, és imidzsváltás ürügyén belharcok lángoltak fel. Az új helyzetet mutatja az Iliescu–Nastase szembenállás. /Székely Kriszta: Hatalommegosztás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./2004. október 28.Okt. 26-án, Nagyváradon rendezték meg a „Román-magyar határ menti együttműködés, az EU-integráció viszonylatában" című konferenciát. A román kormány részéről Dan Ioan Popescu gazdasági és kereskedelmi miniszter mellett más tárcák szakértői is felszólaltak. A regionális fejlesztés, helyi üzleti lehetőségek és a román-magyar kereskedelmi kapcsolatok témáit érintették. Halász János, a bukaresti magyar nagykövetség részéről „Magyarország EU-csatlakozásának hatása a román-magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésére" címmel tartott előadást. /A román–magyar határ menti együttműködésről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./2005. március 5.Ion Iliescu 75. születésnapja alkalmából Dan Ioan Popescutól, az SZDP bukaresti szervezetének vezetőjétől emlékplakettet kapott „Ion Iliescu – egy Ember, egy Forradalom, egy Ország” felirattal, tudósított a Romania Libera című lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./2005. november 4.November 3-án Salat Levente, a BBTE magyar tagozatáért felelős rektor-helyettes részvételével tartották meg a kolozsvári Protestáns Teológián a Bolyai Est harmadik rendezvényét. A Marius Tabacu médiaszakember által vezetett beszélgetésen a magyar tagozat vezetősége képviseltette magát, a román tagozatról azonban vezetőségi tisztséggel nem rendelkezők voltak Pop Ioan, Costel Sarbu, Decebal Ciurchea, a BBTE tanárai egyhangúlag elismerték, hogy a romániai magyarságnak joga van az önálló magyar egyetem létrehozására. Péntek Imre, a vitaest egyik szervezője, az egyetem pénzügyi átláthatatlanságára hívta fel a figyelmet, ami a két tagozat oktatói közötti bizalmatlanságot erősíti. Péntek János, a BBTE professzora szerint nincs akadálya arra, hogy a BBTE-n tervezett két önálló magyar kar létrejöjjön. /B.T.: Aránytalan vita a magyar felsőoktatásról. Nem képviseltette magát a BBTE román vezetősége. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./2006. március 22.Lassan halad az átvilágítási törvénytervezet tárgyalása. Több mint tizenöt évi kivizsgálás, tárgyalás, felderítés ellenére sem mondták még ki, hogy kik a felelősek az 1989. decemberi ártatlan emberáldozatokért. Az átvilágítási törvény megtiltaná, hogy közméltósági tisztséget töltsenek be olyanok, akik a kommunizmus alatt élvezték a pártvezetőségnek kijáró előnyöket, és kommunista elveket vallottak. Egyesek már elkészítették a volt kormánypárt feketelistáját azok névsorával, akik az új átvilágítási törvény szerint „tisztátalanoknak” bizonyulhatnak. Az első helyre Ion Iliescu került, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának egykori tagja, propaganda titkár, ifjúságügyi miniszter, megyei pártbizottsági első titkár. Őt követné Nicolae Vacaroiu, aki az állami tervbizottságban volt igazgató. Octav Cozmanca a miniszteri tanácsban töltött be vezető tisztséget. Doru Ioan Taracila és Ion Solcanu jelentős állásokat foglaltak el a kommunista pártbizottságban. Ioan Talpes tiszt volt a Védelmi Minisztériumban, és egy katonai kiadvány főszerkesztője. Viorel Hrebenciuc megyei párttitkári tisztséget töltött be, Dan Ioan Popescu felügyelő volt a kommunista minisztertanácsban, Mircea Pascu volt védelmi miniszter a pártaktivistákat felkészítő akadémián (Stefan Gheorghiu) volt kutató és lektor, Vasile Puscas a kommunista egyetemisták szövetségében töltött be tisztséget, Ovidiu Banzan volt egészségügyi miniszter pedig ugyanitt az oktatási, művelődési osztály alelnöke volt. /Újvári T. Ildikó: Átvilágítás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./2008. április 8.A román legfelsőbb bíróság jogerősen úgy döntött, hogy visszaküldi a korrupcióellenes ügyészségre (DNA) Adrian Nastase volt kormányfő iratcsomóját, amelyben a nyomozóhatóság azzal vádolja, hogy 1,3 millió euró haszonra tett szert megvesztegetés nyomán. A döntés következtében az ügyészeknek ismét el kell végezniük a vizsgálatot, vagyis minden érintett felet újból ki kell hallgatniuk, ezt csak akkor tehetik meg, ha a képviselőház is beleegyezik. Dan Ioan Popescu volt ipari miniszter és annak felesége ellen indított perben viszont úgy döntöttek, a per folytatódik. /B. T. : Nastase megmenekült, DIP nem. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./2008. május 21.Erdélyi előadók részvételével tanácskoznak Budapesten a reneszánszról és Hunyadi Mátyás koráról tizenkét ország szakértői. Május 20-án kezdődött a Mátyás király – Magyarország a reneszánsz hajnalán című hatnapos nemzetközi konferencia. „E rendezvény, Hunyadi Mátyás 1458-as trónra lépésének ünneplése kapcsán, Európának egy olyan korszakával foglalkozik, amely üzenetet hordoz a mai, 21. századi Európa számára is – mondta megnyitóbeszédében Hudecz Ferenc, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora. Május 21-én többek között Rüsz-Fogarasi Enikő, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem docense tart előadást Mátyás király és a Suki család címmel. A Suki család a középkor folyamán elég jelentős volt Kolozs vármegyében, belekerültek az 1467-es nemesi lázadásba, s kivégezték Suki Mihályt, az áruló pohárnokot. Az előadók között a Babes–Bolyai Tudományegyetemről Radu Lupescu a vajdahunyadi vár jelentőségéről, Alexandru Simon Corvin Mátyás és az Oszmán Birodalom Nagyváradtól (1474) Szabácsig (1476) címmel tart előadást. A Bukaresti Egyetemről Nicolae Constantinescu Mátyás királyról, István vajdáról, Moldva fejedelméről és Vladról, Havasalföld uralkodójáról fog beszélni. Felszólal még Kovács András, Ovidiu Muresan és Ioan Aurel Pop, illetve a Román Akadémia Régészeti és Történeti Intézetétől Adrian Andrei Rusu. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Mátyástól Tepesig. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./2008. október 24.Világok között: Corvin Mátyás és kora címmel 15 ország legkiválóbb szaktekintélyeit egybegyűjtő négynapos nemzetközi konferencia kezdődött október 23-án Kolozsváron, a Román Akadémia, a Babes–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Történeti Múzeum, a Művelődési Minisztérium és a Patrimonium Transsylvanicum Társaság szervezésében. A konferencián több mint száz előadó méltatja Mátyás király életét, uralkodását és munkásságát. Az utóbbi évtized legjelentősebb európai szakmai konferenciájának ad otthont Mátyás király szülővárosa. Ioan Aurel Pop, a konferencia tudományos bizottságának elnöke megnyitó beszédében Mátyás román, magyar és német kötődéseit ecsetelte. Viorica Crisan, a Történeti Múzeum ideiglenes igazgatója sajnálkozását fejezte ki nem sikerült létrehozni az állandó Mátyás-kiállítást, amelyről a tavalyi román–magyar közös kormányülésen döntöttek. Ő a Mátyás szoborra a legszerencsésebbnek a Mathias Rex feliratot találja. /Kerekes Edit: Nemzetközi konferencia Mátyás királyról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./2008. október 31.A Népújságban az a vád érte, hogy a barikád rossz oldalán áll, reagált Kincses Előd a cikkre. Szerinte tizennyolc évvel az 1990-es fekete március, két évvel Románia EU-s csatlakozása és a rendszeres magyar- román közös kormányülések idején már nem szabad barikádokra hivatkozni. A barikádok már csak az emberek fejében létezhetnek. Prof. dr. Sabau-Pop Ioan 1990 óta sok mindent átértékelt. Kincses fontosnak tartja a nyitást a politikai ellenfelek, a többségi társadalom irányába. /Kincses Előd független szenátorjelölt: A replika jogán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./ Előzmény: A barikád melyik oldalán áll Kincses Előd? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./2009. december 14.Kihallgatta a korrupcióellenes ügyészség (DNA) Catalin Voicu szociáldemokrata szenátort, akit állítása szerint erőszakkal vittek be a DNA székhelyére december 11-én. A politikust kétrendbeli befolyással történő üzérkedéssel gyanúsítanak. Az ügyészek megtiltották számára, hogy felvegye a kapcsolatot a PSD több vezető politikusával, így Viorel Hrebenciuckal, Marian Vangheliével és Dan Ioan Popescuval. Párttársai, elsősorban Hrebenciuc és Vanghelie, azonnal védelmükbe vették őt. /Kihallgatták Catalin Voicut. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./2010. december 31.Erdély tájain – Szádecky-Kardoss Gyula és az EKESzéljegyzetek a kettős, kerek évfordulós emlékkonferencia kapcsán December 11-én Kolozsváron, Bocskai fejedelem szülőházában, vagyis a Sapientia Tudományegyetem központi épületének Óváry-termében több mint hatvan idősebb és fiatal geológus gyűlt össze, hogy kutatási eredmények bemutatásával ünnepeljék a város egykori egyetemének neves tanára, Szádecky-Kardoss Gyula születésének 150. évfordulóját, illetve tisztelettel emlékezzenek halálának 75. évfordulójára. Délelőtt sírjánál, a Házsongárdi temetőben koszorút helyeztek el a résztvevők, délután tíz tudományos előadást hallgattak és vitattak meg: részben a professzor tudományos és egyéb szellemi hagyatékával, részben az általa kutatott ásvány-, földtani témákban, az előadók által felmutatott új eredményekkel kapcsolatban. Miért szólunk ezen az oldalon róla? Egyszerűen azért, mert élete Kolozsvárra érkezése pillanatától haláláig szorosan összeforrt az itteni turistasággal, az Erdélyi Kárpát-Egyesülettel. Ki is volt valójában szádecsnei és kardossfalvy – a nemesi címet bátyjával közösen, tudományos érdemeik révén szerezték – Szádeczky-Kardoss Gyula? Szádecky Sámuel pusztafalusi (felvidék) református pap gyermekeként született, 1860. december 30-án. Egyetemet Budapesten végzett, majd külföldi tanulmányútját követően ugyanott, egykori tanára, Szabó József kiváló ásvány- és földtanprofesszor mellett volt tanársegéd. Amikor Koch Antal, aki 24 évi kolozsvári tanszékvezetői tevékenység után a budapesti tudományegyetemre távozott, a Kolozsváron megüresedett tanári állást 1896-ban Szádeczky megpályázta, elnyerte. Így került városunkba. Tulajdonképpen bátyját, Szádeczky-Kardoss Lajos történelemprofesszort követte, aki kevéssel előtte került ugyanerre az egyetemre. Mindketten 1918-ig voltak a Ferenc József Tudományegyetem kiváló tanárai (sőt adott időben rektorai is). Lajos, mint történész, az erdélyi kora-újkor, a céhtörténet, a székelység, illetve a törökországi magyar emlékek kutatójaként alkotott nagyot. Ő is kivette részét az EKE tevékenységeiben. Volt az Irodalmi Bizottság tagja (1897-től), a kerékpáros osztály választmányi tagja (1898-tól), de az EKE kolozsvári osztályának elnöke, sőt az országos szervezet alelnöke is (1899-ben). Gyula, a földtan és ásványtan professzora, nemzetközi hírnevet szerzett nemcsak magának, de az általa vezetett tanszéknek is. Kiváló ásvány- és kőzettan-kutató volt, hatalmas szakirodalmi hagyatékkal, melyben nagyon sok olyan vidék kőzettanával–földtanával foglakozott, amelyek ma is a turisták kedvelt kirándulóhelyei: foglalkozott a Kolozsvár környéki dombok üledékes és vulkáni eredetű kőzeteivel, a Gyalui-havasok kristályos paláival, a Vlegyásza magmás kőzeteivel, de a Szamosfalvi-fürdő földtanával, vagy a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatával is. Mégsem ezekért az érdemekért írunk e helyen róla, hanem az Erdélyi Kárpát-Egyesületben betöltött rendkívüli szerepvállalásáért emlékezünk rá, kettős kerek évfordulója alkalmából. Az említett konferencián is hangzott el olyan előadás, mely a kiterebélyesedett Szádeczky-Kardoss családnak a magyar turistamozgalmakban betöltött (ma is aktív) szerepét választotta témájául (Vallasek István: A Szádeczky-Kardoss család szerepe a magyar természetjáró mozgalomban a 20. század első harmadában). Szádeczky Gyula tehát 1896-ban került Kolozsvárra, s a következő évben már találkozunk nevével az EKE keretében, az útjelzők tevékenységébe bekapcsolódva. A következő évben már az egyesület országos választmányának tagja, és a kerékpáros osztály alelnöke volt. A szervezet vezetésében a legnagyobb szerepet akkor vállalta, amikor az erdélyi magyarság kisebbségbe szorulva, nehezen talált önmagára. Ehhez tegyünk egy kis kitérőt: midőn, 1919-ben, még a párizsi (Trianon) béke megkötése előtt, Onisifor Ghibu vezetésével, karhatalmi erővel a románság 4 óra alatt kirakta a Ferenc József Tudományegyetem teljes tanári karát az intézményből, annak minden tulajdonát átvéve, a tanári kar zöme kénytelen volt távozni. Ebből a magból alakult 1921-ben a Szegedi Tudományegyetem, mely magát máig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogutódjának tekinti. Egyetlen tanárnak engedtetett meg, hogy az egyetemen munkaasztalát megtarthassa, bár nem taníthatott, fizetést pedig a Román Földtani Intézet biztosított számára. Ez a kivételezett pedig nem volt más, mint Szádeczky-Kardoss Gyula, kinek bátyja is távozni kényszerült. Ez a kivétel pedig annak köszönhető, hogy Szádeczky-Kardoss Gyula olyan nemzetközi szaktekintély volt, akit az új, román tanszék vezetésére kirendelt másik szakmai kiválóság, Ion Popescu Voiteşti megvédelmezett. Ehhez Szádeczkynek az a gesztusa is beszámított, hogy 1907-ben olyan földtani tanulmányutat szervezett a Kárpátok mindkét oldalának megismerésére, melyre a bukaresti egyetem tanárait és diákjait is beszervezte. Visszatérve az EKE keretében, az első világháborút követő időben játszott szerepére: amikor 1926-ban az Erdélyi Kárpát-Egyesület igyekezett újraszerveződni, a román állammal magát elismertetni, a jogi útvesztőkkel és a – kisebbségben rekedtekkel szemben nem épp előzékenykedő – bürokráciával való birkózás oroszlánrészét Szádeczky vállalta. Így lett az újraalakult egyesület második országos elnöke. Tisztségéről 1930-ban, nyugalomba vonulásakor mondott le, egy másik neves geológusnak, volt tanítványának, Balogh Ernőnek adva át feladatkörét. Őt pedig, munkássága elismeréseképpen, az EKE örökös tiszteletbeli elnökének választották meg. Visszavonultan, lefegyverzetten, tehetetlenül kellett megélnie az egyesület múzeumának kilakoltatását a Mátyás király szülőházából, illetve azt a bizalmatlansági támadássorozatot a hatalom részéről, melynek következtében e szervezet rengeteget veszített – főleg az anyagiak tekintetében. 1935. november 8-án halt meg. Sírhantja a Házsongárdi temetőben van, a nyugati főúton, nem sokkal Kós Károly és családja sírhelye fölött, az átellenes oldalon. Nemes egyszerűségű sírkövén nemesi címer. Még három érdekességet mondjunk el róla. Mindenekelőtt azt, hogy Elemér fia is a legkiválóbb magyar geológusok egyike lett – Budapesten. A másik, hogy a zenének is rajongója volt, sőt maga is muzsikált, utódai közt neves zenész is van. Ő pedig, a már idézett nehéz időben vállalta a kolozsvári konzervatórium igazgatói teendőit is! A harmadik: ma már kevesen ismerik a gyorsírás fortélyait. Ennek a divatból kiment, a hangrögzítő technikák elterjedése előtt nagyon fontos tudásnak ő volt az erdélyi apostola. Ő alapította és vezette az Erdélyi Gyorsírók Egyesületét. WANEK FERENC, Szabadság (Kolozsvár) 2011. február 5.Emlékezet-frissítőVártam, hátha valaki megszólal Asztalos Lajosnak a kérdéseket alapvetően pontosan felvető cikke kapcsán (Mit gondolnak rólunk a románok? Szabadság, 2011.január 31.). Amíg el nem felejtődik, megteszem hát én. A Punteáról, a Kolozsvárt készült román nyelvű lapról van szó, amelynek, Asztalos emlékezete szerint, ő volt az egyik kezdeményezője, szorgalmazója, majd szerkesztője, és amely lap 1991 áprilisa és 1993 júliusa között jelent meg, a megyei RMDSZ kiadásában. Nos, ne vitassuk az érdemeket, de tartsuk tiszteletben a tényeket. Különösen, ha (úgy vélem legalábbis) történelmileg is fontos részletekről van szó. Egyébként könnyű lett volna ellenőrizni a véges emlékezetet, ugyanis A Hívó Szó és a Vándor Idő című, másfél hónapja megjelent könyvben megtalálhatók az adatok. A Puntea első száma 1990. február 1-jén jelent meg, a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács kiadványaként (Foaie informativăa Uniunii Maghiarilor Democraţi, Cluj). Annak idején úgy gondoltuk, a románok megszólítása sürgősebb, mint egy magyar nyelvű RMDSZ-hivatalos elindítása (erre 1990. március 17-én került sor, a marosvásárhelyi események előtt közvetlenül). Az Erdélyi Híradó megjelentetését a Szabadság vállalta, mellékletként. A Puntea beköszöntőjét Szilágyi Júlia és Marius Tabacu jegyezte, a szerkesztőbizottság nevében. Nem érdektelen emlékeztetni arra sem, hogy az első Punteában Liviu Petrescu üdvözölte a „híd” („puntea”) építését, majd olyan román személyiségek szólaltak meg – a szerkesztők kérésére – a román–magyar (de románul szóló) kiadványban, mint Adrian Marino, Ion Aluaş, Ioan Popa, Virgil Nemoianu (Washingtonból). (A magyar szerzőket nem sorolom, a május végéig megjelent lapszámokban Asztalos Lajos nevét nem találom.) A Puntea további sorsa nyilván külön tanulmányozást, értelmezést kíván. Ami tény: a józanság jele volt, hogy nem csupán 1991 áprilisában jutott a kolozsvári magyarok eszébe, hogy reális képet kellene kialakítani önmagunkról a félretájékoztatott románokban, hanem tulajdonképpen az ú. forradalom után (közben) minjárt. Kántor Lajos. Szabadság (Kolozsvár) 2011. augusztus 26.Nincs engedély az RMOGYKE számára!Magukon viselik az egyetem történetét Marosvásárhely polgármesteri hivatala másodszorra sem engedélyezte a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) nyilvános rendezvényét. Az engedélyeket kibocsátó bizottság megtiltotta a szervezőknek, hogy információs sátrat állítsanak fel a város főterén. A szervezők ezúttal nem tüntetésre kértek jóváhagyást, hanem a virágóra mellett állítottak volna fel augusztus 27-szeptember 3. között egy 8x3 méteres sátrat, plakátot helyeztek volna ki az egyetem történetéről. A lakosságot a román és a magyar tagozat helyzetének időbeni alakulásáról, a magyar tagozat elsor- vasztásának okairól és az önálló magyar tagozat létrehozásának szükségességéről szerették volna tájékoztatni. Augusztus 17-i beadványukban hangsúlyozták, rendezvényükre meghívják a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem aktív és nyugdíjas (román és magyar) egyetemi oktatóit is. Az engedélyezőbizottság tegnapi gyűlésén az orvosi öltözetben megjelent Ádám Valérián, az RMOGYKE ügyvezető igazgatója abban a reményben vett részt, hogy ezúttal nem tüntetésről lévén szó, az illetékesek rábólintanak a rendezvényre. Tévedett: a bizottság (Trif Aurel, Mateescu Stefan, Moldovan Daniel, Porav Cristian, Rad Nicuºor, Pop Ioan Florin, Florea Florin) ezúttal is elutasította beadványukat, megtiltva a sátor felállítását. Arra hivatkoztak, hogy az egyesületet nem hatalmazta fel az egyetem szenátusa arra, hogy tájékoztassák a polgárokat az intézmény történetéről, ezért kétség merül fel az előadók objektivitásával kapcsolatosan, a magyar tagozat helyzete romlásának okait elemezni illetve az önálló magyar tagozat létrehozásának szükségességét megállapítani az egyetem szenátusának hatáskörébe tartozik, továbbá a szóban forgó időszakban zajlik Marosvásárhelyen a Félsziget fesztivál, amelyen mintegy 60-65 ezer személy vesz részt, márpedig az 1991. évi 60-as törvény értelmében tilos két párhuzamos rendezvény szervezése, függetlenül azok jellegétől. És nem utolsósorban a bizottság arra hivatkozott, hogy a Rózsák terén nagyszabású munkálatok folynak, emiatt sem időszerű ott sátrat emelni. A Népújság kérdésére Ádám Valérián elmondta, a bizottsági tagok azt ajánlották, a főtér helyett az egyetem udvarán állítsák fel az információs sátrat, ám ehhez a szenátus engedélye kell, márpedig annak megszerzésére esély sincs. A szervezők ezért plakát helyett öltözékükre nyomtatják a MOGYE, annak magyar tagozata történetéről szóló tájékoztató szövegrészeket, és tovább folytatják sétájukat a főtéren, ezt ugyanis nem tilthatja be senki. Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely) 2011. október 4.Kisebbségi könyvismertetők a kultúraközi térbenRecenzió Az „új könyvek”, „friss szerzemények” könyvespolcán a legutóbb érkezett művek is több időt kívánnának, mint amennyi dukál. Olyik nem is tegnapi, hanem szinte múlti dejű opusz, egymás mellé kívánkozásuk csupán a recenzens ördögi trükkje által hiteles (valamelyest). De talán megbocsátásra érdemes, ha a könyvek lajstroma nem a kiadói idő, hanem az olvasói találkozás keretébe illeszkedik. Így is több hely, s még több idő kellene, hogy méltó gazdagsága mindegyik műnek úgy bontakozzon ki az értékelő sorokban, szinte ne is kelljen már végigolvasni őket. De hát ez (köztünk szólva is) lehetetlen, sőt hamis játék lenne, hisz a „méltó” kultúraközi jelentéstér nem is mindig mutatkozik azon frissiben, csupán az idő öblében és lassú mozgásának folyamatában. A kapkodós recenzió, avagy a puszta címlajstrom helyett inkább a műveket egyberendező kontextus kapjon helyet, a részkultúrák folyamata, harmóniája és konfliktusaik, ez most itt a cél. A kultúrák közti áthallások, kölcsönhatások vonzzák talán szűkebbre a kört, ide illő művekkel, alkotókkal, továbbgondolandó hatásokkal. Kisebbségkutatás, kulturális sajátságosság, értelmezések és megértések, újraolvasatok és kontextusok tehát a hívószavak, melyek az alábbi válogatást eredményezték. A kapkodó szemléért megbocsátást remélve – merthogy csak töredék tanítások surranhatnak át a közvetítő szándékán is, miképp a művek mélyebb tartományaiban nemegyszer... Alapítók, közdők, vitatkozók Mindjárt az első opusz is durva kontrasztot tükröz a kultúraközi (avagy inkább a rokon kultúrák, szomszédos világok közti) miliőből. Címe: Fehér könyv az erdélyi magyar felsőoktatás kálváriájáról... (Balázs Sándor és mtsai szerk., Kolozsvár, 2009, 204 oldal). Méltatlan kontraszt, hogy a durva tetteket, bornírt döntéseket, megfontolatlan kivagyiságokat és strukturális gyalázatot a színek pompázatos világáért felelős „fehér” szóval szokás illetni. E rejtjelezett üzenet dokumentumokat, kiadatlan, átbeszéletlen, sérelmesnek tekinthető otrombaságokat tartalmaz – kisebbségi környezetben. Közrebocsátója a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete, mely testület a magyar universitas ügyét veszi szemügyre az európai univerzumban, az impériumváltások során, az egyetemépítési kísérletek és kudarcok historikumát végigkövetve. A szerkesztőbizottság (Balázs Sándor, Bodó Barna, Csetri Elek, Gaál György, Kónya-Hamar Sándor, Somai József) egyfajta mai és történeti értelemben fontossá vált (vagy csak jelen volt) multikulturalitás értékelve alapján ad képet az 1581-ben Báthory István idején alapított első magyar egyetemről, a Mária Terézia által ismét Kolozsvárott telepített karokról, melyek 1872-ben mint újfent megnyitott állami magyar egyetem intézményei karoltak össze, hogy a Ferenc József alatt megizmosodott intézményt azután a román hatóságok 1919-ben ismét bezárhassák. A háborús idők még olykor kedveztek is, 1946-ban például őrizni is kellett a látszatot, hogy a magyarok egyetemmel bírnak kisebbségi jogaik méltánylása ürügyén, de legott felszámolták a látszatokat 1956-ban, mihelyt az „eseményekkel” szolidáris diákság és tanári kar a „nacionalizmus veszélyét” rejthette magában. A pártállami időkben „népi kezdeményezésre” hallgatva megszüntetett intézmény egy minisztériumi rendelet alapján egyesítésre került, s ha utóbb majd ’89-ben úgy hihette az erdélyi magyarság, hogy a rendszerváltó demokrácia engedi kiteljesedni az önállóságot, tévedett: a kétezres években talpra állott Kezdeményező Bizottság ismét megkapta a vádat, hogy a kétnyelvű feliratokkal többségellenes lázításba és illegális kalandorságba fog. A kronológia, a dokumentummellékletek, a historikus szigorúsággal követett interpretáció egésze azt sugallja: az egyetem mint intézmény eredendően az ókori szellemi kincsek összegyűjtésének, rendszerezésének, univerzális feltárásának és értelmezésének iskolája volt a 10. században (studium generale néven), s az európai felfogásban az emberi értelembe vetett hit, a megismerő nyitottság és az értelmes gondolkodás rangja eleve hozzátartozott az intézményes tudásátadáshoz. Párizs vagy Bologna, a platóni akadémia vagy épp az erdélyi tudásátadás műhelyei nemcsak universitasok voltak, hanem a tanár és tanítvány protestáns eszmeiségét követő kultuszhelyek, a közös munkára épülő tudás topológiai esélyei. Ehhez már a teológiai és morális fennség többleteként járult a bizánci túltengést ellenpontozó európai szellem követése, az etnikai közösségek harmóniájára törekvés, a nyelvek bűvkörét átölelő tudás és gyakorlat. A kötet egyes írásainak (összesen tíznek) aprólékos ismertetése egy kisebb tanulmány vagy kiadósabb feljegyzés volna, ezt szívesen hagyom az Olvasóra. Amit a kötet egésze üzen 240 oldalon: a társadalom relatív teljességének viszonylag komplex értelmezésére és megértésére elszánt törekvés kitartó volta. Ezt tanulhatjuk az alapítóktól, a küzdőktől, a vitatkozóktól, kármentőktől, kálváriajáróktól, az erdélyi magyar felsőoktatás egész históriájából, példázatából... Talán nem is először, de (sajnos, vélhetően) nem is utoljára. Súlyos vétek Tudás és társadalom elméleti viszonyrendszere, a megfigyelés, megértés, élmény szemantikai probléma-tára ugyanakkor jól láthatóan nemcsak az erdélyi világot vagy a tudástermelő intézmény szekuláris világát jellemzi, de a tudni-nem-érdemes dolgok és a tudottan is kételyekkel körülvehető értelmezések harmóniájának európai vagy még egyetemesebb létfelfogásait szintúgy. Ugyanez igényt, mintát angolszáz, de elsősorban német és angol típusú kisebbségkorrajzot adja a megannyi össze-nem-hasonlítható módszerrel és szemléletmóddal tárgyalt konferencia-kötet, melyet a kolozsvári Sapientia adott ki 2008. márciusi tudományos találkozójának anyagából. Ez a nemzeteket és kisebbségeket határokon belül, határok alatt és határok fölött is szemügyre vevő szövegválogatás a kisebbségiséget mint uniós kihívásnak és ugyancsak uniós újításnak is szerepet adó tüneményt járja körül. A Bodó Barna és Tonk Márton szerkesztette kötet (Nations and National Minorities in the European Union. Sapientia – Hungarian University of Transylvania, Cluj-Napoca, 2009, 263 oldal); nyelvek, identitások, kistáji és interetnikus kapcsolatok, kultúraközi játszmák megannyi verzióját vonultatja föl tizenhét szerzői-előadói anyagban, s ha szabad az interkulturális sugallatokra hallgatni, röviden úgy fogalmaznám: uniós félszekkel tálalja azt, amit a kutatók széles köre, diákok és egyetemi oktatók, cigánykutatók és erdélyi politológusok, történészek és nemzetközi jogászok szinte egybehangzóan úgy értelmeznek, mint Európa felkészületlenségét az újonnan csatlakozó országok kisebbségi közösségeinek befogadására. Csupán néhány névvel jelezve a tematikákat: Bodó Barna nemcsak kutatói és tudományos sorsával, de a Babeş–Bolyai Egyetem historikumával is illusztrálja, milyen befogadáshiány ül még mindig a magyar népességen Kolozsvárott...; Vizi Balázs a regionális és etnikai kisebbségi mozgalmak európai állapotával igazolja a felmerülő kételyeket, Christoph Pan a minoritások uniós játszmáinak esélytelenségeiről értekezik, Vasile Docea egyenesen a történeti értelmezések tüzébe engedi a kisebbségtematikákat, Binder Mátyás hasonló alapon történeti, de a magyarországi cigányságkutatásban már empirikus élmény révén igazolja a képességhiányt, mely a magyar társadalom befogadáshiányos felfogását jellemzi, Nádor Orsolya az egy-, két- és többnyelvűség esélyeit latolgatja az uniós dilemmák közepette, Egyed Péter számára a liberális jogszemlélet és a kisebbségpolitikák sutasága nyújt kritikai felszínt, Szoták Szilvia pedig egy magyar–osztrák kisrégió határdiskurzusaival illusztrálja a közeledés és távolságtartás esélyeit. A könyv német és angol nyelvű írásai (román összefoglalókkal) éppen a kisebbségi tudásterületek közelségét és egyben távolságtartási stratégiáit jelzik, nemcsak egymástól, hanem az uniós egységesülési játszmák árnyékában is... Olvasata(i) ma már nemcsak a határainkon túli szférákban, hanem a hazai tudományelméleti és interdiszciplináris közegben is kötelező lenne, ha komolyan tudnánk venni a korszakos kihívásait mindezen társadalmi téteknek és játszmáknak. Szinte kézenfekvő, hangsúlyozást sem igénylő, hogy itt a kultúrák közötti kontextus nemcsak határok között, etnikai kontaktuszónák között, korok és körök között, hanem nemzeti, nemzetközi, interkulturális és multinacionális dimenziók között hat, az értelmezés, belátás, elfogadás, kritika és interpretáció annyiféle, ahány európai nézőpontot csak felvesz a gondolkodó egyed. Súlyos vétek, parttalan kontraszt lenne arra tenni a hangsúlyt, mennyire interdiszciplináris ma már minden belátás, s mennyire nem „valakiknek” van „igaza” vagy tévedése... – hanem éppen ellenkezőleg: minél kevésbé komplex egy etnikumközi vagy kultúrák közötti kölcsönhatás-elemzés, annál kevésbé érvényes bárminő megállapítás róluk mint öntörvényű elemekről. De hisz ezt voltaképpen tudjuk is, csak éppen a megjelenésmódok és mutatkozások sokszínűsége vakít el néha, midőn a komplexitást hangsúlyozva látszólag feledjük az egyedit, vagy fordítva, méltán sokra tartva a másságot, a hasonlóság érdeme halványodik el pillantásunk előtt. Hasonló kétes komplexitással üzen a Balázs Sándor nyolcvanadik születésnapjára szerkesztett kötet is, amely Bodó Barna, Bakk Miklós és Veress Károly szerkesztők jóvoltából Kisebbségben, közösségben címmel (Politeia Egyesület – Bolyai Társaság – Communitas Alapítvány, Kolozsvár, 2008, 400 oldal) jelöli az illúziók, nosztalgikus elvágyódások és misztikus megváltások képzeletvilágán túli cselekvő közösséget, melynek a létige, a hogyanlét módja, a kitartó feladatvállalás tisztessége adja ellenpontját azok számára, akik nem kilépni próbálnak az alkalmazkodás kényszereiből, hanem együtt létezni azokkal. A tizenhét szerző fölsorolása nem adott lehetőség itt, a tárgyalt tematikák sokszínűsége pedig az ünnepelt iránti elkötelezett kapcsolatot, szellemi örökségvállalást, mintakövetést tükrözi, ezekből néhányat fölidézni viszont mind gyakrabban figyelembe venni volna érdemes: az „identitástudatunk zavarait” már a nyolcvanas években megkomponáló Balázs Sándor filozófiai, történeti, szociológiai, demográfiai, jogi, pszichológiai alapozással él, s az üdvözlő írások is ezekről a tudásterületekről hoznak megvilágosító fényeket. A romániai tudományosságban kivételes fontosságú iskolát nyitó Dimitrie Gusti szellemét idéző és munkásságát tolmácsoló Balázs Sándor a tisztelgők körétől nem ok nélkül kap filozófiai realitásfogalmakról, angolszász kisebbségfelfogásokról, jogi autonómiákról, iskolai motivációról, multikulturális egyetemépítésről, a román demokrácia rendszerváltás-kori jellemzéséről, nemzetdefiníciókról, politikai aktivizmusról, geopolitikai szinergiáról, nemzeti kisebbségvédelmi gyakorlatról, kétnyelvűségről, uniós jogrendről szóló tanulmányokat... – mindezek éppen a multikulturális kisebbségi létformák, alapjogok és létvalóságok felől nézve taglalják azt az állapotot, amelyben a klasszikus erdélyi kérdés: „lehet, vagy nem lehet” megmaradásra törekedni, nem csupán megerősítő választ nyer, de a nemzetközi (térbeli) és történeti (időbeli) harmóniakeresés példái révén olyan visszaigazolást is, melynek épp az ünnepelt életművében gyökereznek sorskérdései. S nem azért, mert akár a román tudományosság, akár az interkulturális párhuzamok oly kézenfekvővé teszik (ezért is!), de szinte kézre jön az a kötet, amelyet a 2007-ben rendezett Valorile multiculturalităţii című konferencia anyagából állított össze Brassai László és Victor Sibianu, azonos kötetcímmel, a multikulturalitás értékeit követve és felmutatva (Alteris – Státusz Kiadó, Árkos–Csíkszereda, 2007. 400 oldal). A konferencia-előadásokat tartalmazó kiadvány az uniós befogadás határpontját tekintve oly kapacitásokkal, készségekkel, nyitottságokkal és zárványokkal foglalkozik, melyek az interetnikus disputákban (Miklósné Zakar Andrea), helyi nyelvjátszmákban (Bodó Barna), szabályozott tudástörténeti terekben (Dorel Marc, Ioan Popa, Rákóczi Zsuzsa, Diana Dumitru), területi identitásokban (Bugovics Zoltán, Minorics Tünde, Ionan Marian Ţiplic, Simon Zoltán, Mazzag Éva, Lavinia Bârlogeanu), és etnikai vagy vallási mezőben (Grosz Irma Emese, Csomortáni Erika, Oláh József, Florentina Harbo, Szász Antónia) keletkeznek. A szövegválogatás nem óhajt politikai konfrontáció eszközévé válni, de kölcsönös tanulsággá igen, miként is beszélhetők el a politikai, érzelmi, származási és műveltségi közösségek konfliktusai a történő történelem múltjában vagy jelenében. Éppen a multikulturalitás mint érték, a többrétegű identitás mint helyzet, a többnyelvűség mint állapot és esély a meggyőző ezekben a dolgozatokban, melyek egyébiránt egy kivételesen tudományáhítatos kis kollektíva apró szentélyében (Árkoson) zajló nemzetközi konfrerencia előadásai voltak, a hazai (és talán nemzetközi) tudományos közéletben rendkívül ritka gesztussal, mindjárt a regisztrációnál kézbe kapott kötetként, s kiegészítve egy másikkal (ALTERIS – Asociaţia Multiculturală, Anuar, vol. I.), mely hasonlóképp a meghívott előadók írásaiból vett mustrával nyitott azonnal nemzeti és tudásterületi, nyelvi és kultúraközi kölcsönhatások felé. Az árkosi konferencián lezajló miliő-építés, műhelyszervezés, értelmezési konstrukcióformálás talán rögtön a konferencia közegében még nem annyira, de hosszabb távú hatásában a mélyebb átlátás, az európai párhuzamokra és nemzet- vagy közösség-építési stratégiákra vonzotta a figyelmet, magyar és román cigánykutatás, szubkulturális politikai mozgalmak, kisebbségi kommunikációk, együttélési és határformálási tétek ismertetései révén. Kisebbség, ha relatív többséggé lesz, vagy ha környezetében a vesztességtudat egyéb külső okok miatt eluralkodik, és helyzetét a mindenkori mennyiségi/demográfiai kontraszt formálja, mindig és mindenhol szükségképpen kell tapasztalnia hajlamok megnyilvánulását a sztereotipizálásban és előítélet-formálásban. A megoldásokról, mintákról és példázatokról számos klasszikus mű forog közkézen, de bizonnyal méltó jelentősége van (vagy lehet) a kortárs felfogásokból, jelenkori interpretációkból származó áttekintéseknek is. Ezek egyikeként hiánypótló szerepet kap az a kötet, melyet Dranik Réka formált Sztereotípiák és előítéletek címen a Kolozsvári Egyetemi Kiadónál (BBTE, Kolozsvár, 2008, 177 oldal), hogy tankönyvvé válva a megismerés, a belátás, a reprezentációk, a sztereotípia- és előítéletkutatás története, módszertana, valamint több mint száz évre visszatekintő példatára segítségével a kortárs gondolkodási sémák felé vezesse az érdeklődőt. A cigány, zsidó, magyar, szőke nő és boszorkány-sztereotípiák jókora gyűjteménye a kötet mintegy harmadát adja, megannyi illusztrációval, szövegidézettel, hogy az elméleti eligazító és a kutatásmódszertani zárófejezet közötti összefüggések harmonikussá válhassanak. A szerző érzékenysége oktatási gyakorlatra vall, vagyis arra a rutinra, amely a környező világban elfoglalt hely, a megszerzett ismeretek és az egyén, illetve csoport viszonyrendszerében kialakult-megerősödött eligazodáskészség alapján határozza meg az előítéletek életvezetési értékké váló funkcióit: ennek alapján megkülönböztet perceptív (megismerési) besorolást, önmeghatározási motiváltságot, a különbözőség előnyéből fakadó és a csoport-hovátartozási gyakorlat szerinti, illetve ideologikus-érdekérvényesítési dominanciát, melyeket ha nem is felment, de árnyaltan helyére tesz és elősegíti a sztereotípiák nem sztereotipikus belátásának megoldásait. Átmeneti rítusállapot A tudni érdemes tudások közé tartozik ugyanakkor egy terület, amely éppúgy, mint a „nép művelésének” egyik technológiája, s épp az utóbbi időkben sokkal sikeresebb is, mint a tudományos felöltözködés igénye és értékrendje, vagyis a vásárlás és a korszakunkra jellemző új „aranyláz” legmérvadóbb formája: a fogyasztói magatartás. A versengés, a bőség, a marketing uralma, a társadalmi együttműködési és kizárási formák új hatásmechanizmusai ma már vitathatatlanná teszik, hogy a zsákmányolók egyik, a termelők másik, a kisajátítók harmadik és az újraelosztás új korszakaira jellemző további, jóval „betegesebb” életvilágok ezen felüli sajátos keretéről van szó, mely éppúgy összefügg kultúraközi kapcsolatokkal, hardverrel és szoftverrel, mint életvezetési értékek válságával, kapcsolathiányokkal és kiszolgáltatottságokkal. Magát a konzumálás jelenséget nemcsak érzékeljük, de a mindennapi lét szinte minden alakzatában és minden jelenségében jelen van maga a fogyasztás, tekintve a sajtót, reklámokat, utcai figyelemfelkeltést, promóciós kínálatot, on-line keresgélést és informális gazdaságot egyaránt sorra vevő rendszerben. A tünemény nemcsak megismerésre, de kulturális értelmezésre szorul (tegyük hozzá, a tudományos elemzést régóta – mondjuk nem tekintve messzebb, mint Simmelig vagy Weberig, Marxig vagy Veblenig – egyformán izgatva), s épp ezért tanításra, megértésre is érdemesíthető. E célra készült az az egyetemi jegyzet (Gagyi József: Fogyasztói magatartás. Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Scientia kiadó, Kolozsvár, 2009, 192 oldal), melynek a szerző által adott horizontja nem „a szervezetek világának” makrogazdasági, bankpolitikai vagy tőkekonverzációs szintjén definiálható, hanem épp ellenkezőleg, a szerző antropológiai alapállásából fakadó természetes meghatározottsággal: az emberi dimenziók általi behatároltsággal. A kötet három nagyobb fejezetének (fogyasztás fogalma, elvek és tartalmak; társadalom mint kooperáció és dominancia terepe; mai feltételek, fogyasztási gyakorlatok rendszere) szinte mindegyikét a kulturális antropológia fókuszpontjai között hangsúlyos termelés, felhalmozás, csere, többlet koncepciójára, a Polányi-féle „nagy átalakulás” és archaikus gazdasági-elosztási viszonyok forradalmi átalakulására vezeti át/vissza/tova. Az emberi tevékenységek praktikus és szimbolikus formái, a társadalmi kommunikáció sodrában zajló elosztási és részesedési viszonylatok, valamint a ragadozói létre kárhoztató modern árucikk-birtoklási lázak fajtái és értékelvei olyan jól tagolt rendben mutatkoznak a kötetben, hogy az vaskos nagy műveket pótol – bár ez nem célja, sőt, ezek felé csak terelgetni próbál. A „nagy értékváltás” időszakának, századunk elejének alapmozgásait rögzítő zárófejezetében ezt a társadalmilag szervezett átmeneti rítusállapotot, a szolgáltatások és fogyasztási felelősségtudatok nagy komplexitás-dilemmáit, valamint a mindennapi életet átszövő kiszolgáltatódás feszültségeit feloldani képes emberi reflexiót akként értékeli, mint (talán egyetlen, csekélyke eséllyel kecsegtető) mérlegelési feltételt, amely az elemzés biztosítékát még nyújtani tudja. E belátások nélkül a tömegtermelésbe sodródó és java produktumát a szolgáltatások végtelen cserehálózatával helyettesítő korszakos kultúra szomorú végóráit lehet csupán nekrológba foglalni. Ha még lesz ki megírja, hiszen az már nem piaci termék, s lesz ki elolvassa vagy átérezze, hisz erre mind kevesebb az esély... Brassai példája Hasonlóképp merész, a szerző-gyűjtő-harácsoló-fogyasztó lények természetrajzával kapcsolatos kérdésfelvetéssel él Brassai László is, aki Válasz a kockázati társadalomra: az élet értelmességébe vetett hit című kötetében (T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2010, 176 oldal) az önazonosság-építés és értelemkeresés alternatíváit veszi sorra rövid eligazító elemzésében. Az „élhető élet” perspektíváját a rizikó-központú gondolkodás helyett az erőforrás-alapú válaszokban és reflexekben nevezi meg, a védőhatások társadalmi tereit és az élményhatásokra pozitív válaszokat adni képes „elköteleződő személyek” biztató életmintáit véve alapul. A relatíve vékonyka kötet (170 oldal) utolsó harminc oldala a felhasznált szakirodalom jegyzéke, ami nem a tájékozatlanság sepsiszentgyörgyi bizonytalankodását mutatja, hanem épp a magatartástudományok roppant széles viselkedési és értelmezési horizontjának átfogási kísérletét, a lehetséges válaszok keresésének végtelen tartományából kimetszett kört, amely attrakcióra sokszor éppen az erdélyi tudományosság volt képes impozáns példáival az elmúlt néhány évszázadban is. Brassai a perszonális és közösségi fejlődésfogalmak áramából indul ki, s a huszadik századi pszichológiai paradigmaváltás kérdésén átvezetve az életvezetési kérdések korszakos gondjaiig, vagy a lehetségesen időszerűnek tekinthető válaszokig ívelő problematikát abba a bizalmat sugárzó tartományba kalauzol, amelyben a bontakozó lélek és a társas terében eligazodára képtelenné vált ember talán még meglelheti minimális kapaszkodóit. Persze – s ez a kötet fő vállalása – ehhez éppen azoknak kéne az élet értelmességébe vetett hitet úgymond „kézbe adnia”, akik sokszor maguk sem birtokolják, nem látják át vagy nem kezelik reflexíven a kor kulturális és pszichés sodrásainak gondjait. Kisebbségek-e a fogyasztók, sztereotípiagyártók, kultúraközi határokon mozgók, európai sodrásokba kerültek, egyetemfenntartó vehemenciák, avagy a mindenkori többséggel interakcióban álló, létfeltételeiket etnicitásuk vagy hozott és gyarapított kultúrájukban védeni próbálók? Nem többségiek-e épp ebben a kulturális interferenciavilágban? Nem a többségben lévőkhöz hasonlóan óvják, tartósítják-e a maguk túlélési esélyeit, s viszik tovább örökségeiket...? A válasz sosem egyértelmű – közelítésmódoktól, belátásoktól függ. Mert valahol, valamiben, valakikkel szemben, valamikor mindenki kisebbségi. Minden többség is kisebbségekből áll. Amíg áll... A. Gergely András Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. december 9.Szekus önvallomásKedden délután különös életpályájú szerző különleges könyvét mutatták be igen válogatott társaságban. A Grand Szálloda zsúfolásig megtelt termében Aurel I. Rogojan: A titkosszolgálatok ablaka – Románia a globális stratégiák játékában címmel írt kötetét ismertették. Aurel I. Rogojan 1970-ben évfolyamelsőként végezte az állambiztonsági főiskolát (szekuritáté), ahol kémelhárításban szakosodott. 1973-ban jogot tanult egyetem utáni képzésben. 1970-től Bukarestben a belbiztonsági szolgálat alkalmazottja, 1977 és 1985 között Iulian Vlad akkori belügyminisztériumi államtitkár (országos szekuritátéparancsnok) kémelhárításért felelő kabinetvezetője. 1987-ben államtitkári rangban dolgozott. 1990-ben aktívan részt vett a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) megalakításában és felépítésében. A könyvet elsősorban volt kollégáknak („camarazi”) szánta, akik szép számban jelen voltak a könyvbemutatón. Ha csupán felsoroljuk azokat, akik a könyvet méltatták – Vasile Dobrescu történész, egyetemi tanár, Ioan Pop Sabău ügyvéd (mindketten a Vatra Românească hajdani és jelenleg is igen aktív tagjai), Adrian Bărbulescu, az RHSZ tábornoka és Iulian Vlad tartalékos tábornok, 1989-ben a szekuritáté főparancsnoka – akkor anélkül, hogy mélyebben tanulmányoznánk a kötetet, rájöhetünk, hogy tulajdonképpen milyen céllal jelentette meg a szerző. A könyvben a szerző érdekes fejezetekbe foglalva a romániai kémelhárítás „kulisszatitkaiba” vezeti be az olvasót. Nem tekinthetünk el attól sem, hogy a szerző, aki a múltat, a közelmúltat és a napjaink eseményeit elemzi, igen sok kulcsfontosságú információhoz jutott az évek során, így nagyon jól dokumentált a könyv. Nem kétséges, hogy a szelekció tendenciózus, de ezt maga a szerző sem tagadja, hiszen a könyv 554 oldalon nagyrészt azt elemzi, hogy az egységes Romániát miként próbálták meg évszázadok óta a nagyhatalmak különböző érdekszférákba sorolni, területét feldarabolni. Többé-kevésbé köztudott és a történészek is bizonyítják, hogy az angolok voltak azok, akik a második világháborúban a Balkán északi részének két országát, Bulgáriát és Romániát a szovjeteknek játszották át. S hogy kinek milyen szerepe volt ebben, erről is érdekes epizódokat említ a szerző. A nem történészi szempontok szerint összeállított kötetben szó esik néhány olyan disszidensről is, akik a szerző szerint tulajdonképpen úgy ellenezték Ceauşescu rendszerét, hogy mindvégig a szovjetek malmára hajtották a vizet, magyarán: háttérből Románia sorsát a KGB irányította beépített értelmiségiekkel. Rogojan tábornok külön fejezetet szentel I. M. Pacepának is, aki tettével „elárulta nemzetét”. Egy másik igen érdekes fejezet az 1989-es rendszerváltásról szól, nevezetesen arról, hogy a volt szekuritáténak milyen szerepe volt a decemberi és az azt követő eseményekben. A könyvbemutatón elhangzott, azt bizonyítja a tábornok, hogy abban az igen zavaros időszakban a szekuritáté mentette meg Romániát a széteséstől, attól, hogy az 1990-es évek elején geopolitikailag átrendeződő Európában a nagyhatalmak „ne osszák újra Romániát”. S hogy kik „formáltak jogot a nemzeti egységállamra”? – ezzel két – elsősorban nekünk, magyaroknak is igen érdekes fejezet foglalkozik. „A magyar delírium: propaganda, kémkedés és szélsőségesség Szent István Magyarországáért” – című részben a szerző az első világháborútól napjainkig végigköveti mindazt „az erőfeszítést, amelyet az anyaországiak és az erdélyi magyarok megtettek és tesznek annak érdekében, hogy átrajzolják Románia térképét”. Az adatok igen pontosak, tényszerűek – nyilvánvalóan mondhatnánk, de rögtön hozzá is tehetjük: sértően egyoldalúak, tendenciózusak, félrevezetőek. Belelapozgatva, igen vitatott kötetet juttattak eszembe. Ion Lăncrănjan történésznek valamikor a ’80-as években megjelent: Egy szó Erdélyről című gyűlölködő torzítása köszönt vissza az igen dokumentált főszekus művében. Igaz, ezúttal a kötet írója nem értelmez, magyaráz, csupán féligazságokat közöl. S hogy ne csak a magyarokat viktimizálja mindazért, ami ma történik az országban, az utolsó fejezet Jugoszlávia és Románia árnyékháborúját ecseteli, felvázolva mindkét ország 1945 és 1989 közötti kémelhárító tevékenységét. S hogy ennek a küzdelemnek mi volt az igazi tétje? Nem kétséges, állítja a szerző, a szerbek a Bánságot akarták elcsatolni Romániától. E részből kiderül, hogy az éber szekuritáté miként akadályozta meg azt, hogy ez az országrész se váljon ki „a történelmi Romániából”. Mindezek mellett – állítja egy másik rész –, ma az ország politikusainak a globalizáció gazdasági fenyegetettségével is szembe kell nézniük. Az üzleti érdekháborúnak is az a célja, hogy felossza az országot. Ezúttal nem a politikai átrajzolásról van szó, hanem arról, hogy a hazai erőforrásokat, a nyersanyagok kiaknázását egyes érdekek szerint átjátsszák a külföldi konszerneknek. A bemutatón többek között az is elhangzott, hogy az 1989-es rendszerváltást követő események, az említett területi és gazdasági jellegű fenyegetettség kényszere miatt alakult meg a Román Hírszerző Szolgálat. A könyv szerzője pedig egyike volt, aki ezt a struktúrát újraépítette. Erről olvashat az érdeklődő a munkában, amely tulajdonképpen a „kémszolgálatok fölöttébb szükséges voltáról” próbálja meggyőzni az olvasót. A mindenkori kémeknek, a belbiztonságiaknak az a szerepük, hogy megbízható, naprakész információt szolgáltassanak a politikusoknak, hogy a megfelelő információ birtokában a legjobb döntéseket hozzák – hangsúlyozták többen a teremben. A történelmi idők óta a kémek nemzeti érdeket szolgáltak – vallották többen is a pulpitusról. Attól függ kinek, milyen érdeket – tehetjük hozzá a könyv olvastán. Vajda György e-nepujsag.ro Erdély.ma 2012. február 1.Magyar tagozatvezető-választás a BBTE-nA február 1-i határidőre a magyar oktatók különböző csoportjai dr. Nagy László, fizikus, dr. Soós Anna, matematikus és dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató jelölését iktatták a Farkas utcában. A magyar oktatók február végén közülük választják meg azokat, akiket a magyar tagozat számára fenntartott két rektorhelyettesi tisztségbe ajánlanak majd az egyetem új rektorának. Az új tanügyi törvény szerint a magyar tagozat három személyt javasol, a rektor ebből választ ki kettőt. Tehát a mostani három jelölt közül kettő lesz rektorhelyettes. Viszont a magyar oktatók szavazatai döntik el, hogy a két rektorhelyettes közül ki legyen a magyar tagozat vezetője, a mostani egyetemi magyar választásoknak ez az igazi tétje. Ezt tisztséget az utóbbi öt évben dr. Magyari Tivadar töltötte be, az ő mandátuma az új rektor beiktatásáig tart. Egyébként a rektori tisztségre a következő személyek jelölésék iktatták a mai határideig: Ion Aurel Pop (történész), Daniel David (pszichológus), Cristina Ciumaș (közgazdász), Decebal Ciurchea (fizikus), Vincze Enikő (antropológus, a román tagozaton dolgozik). Erdély.ma 2012. február 2.BBTE: három jelölt Magyari Tivadar helyéreHárom oktató nyújtotta be pályázatát a magyar tagozat számára fenntartott rektorhelyettesi helyre a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Magyari Tivadar megüresedett helyére – aki már tavaly jelezte, hogy nem indul újabb mandátumért – dr. Nagy László fizikus, dr. Soós Anna matematikus és dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató pályázik. A felsőoktatási intézmény magyar oktatói február végén közülük választják ki azokat, akiket a magyar tagozat számára fenntartott két rektorhelyettesi tisztségbe ajánlanak – közölte tegnap az egyetem magyar tagozata. Az új tanügyi törvény szerint a magyar tagozat három személyt javasol, a rektor pedig ebből választ ki kettőt. Azt ellenben a magyar oktatók szavazatai döntik el, hogy közülük ki lesz a magyar tagozat vezetője. A tisztséget az utóbbi öt évben dr. Magyari Tivadar töltötte be, akinek mandátuma az új rektor beiktatásáig tart. A rektori tisztségre a tegnapi határidőig a következő személyek jelölését iktatták: Ion Aurel Pop történész, Daniel David pszichológus, Cristina Ciumaş közgazdász, Decebal Ciurchea fizikus és a szintén román tagozaton oktató Vincze Enikő antropológus. Magyari Tivadar elmondta: a következő napokban a magyar tagozat találkozót kezdeményez a rektor-jelöltekkel is, hogy megismerjék egymás szempontjait. „Tudjuk, hogy a mérleg nyelve lehetünk ezen a választáson” – nyilatkozta a távozó rektorhelyettes, aki szerint a magyar tagozat tanácsa testületileg nem kötelezi el magát egyik rektorjelölt mellett sem, de minden információt megad a magyar oktatóknak a szavazáshoz. Pap Melinda Krónika (Kolozsvár) 2012. február 9.BBTE: közzétették a magyar jelöltek programjátA Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) úgy kellene hogy használja és elossza saját jövedelmét, hogy ezzel leküzdje azokat a hátrányokat, amelyekkel egyes szakok néznek szembe a felsőoktatás egyre gyorsabb piacosodása miatt – jelentette ki Vincze Enikő antropológusprofesszor, aki január végén jelentette be, megméretkezik az intézmény rektori tisztségéért. A román tagozaton oktató professzor – aki tegnap sajtótájékoztató keretében mutatta be programját – leszögezte: a felsőoktatási intézmény demokratikus működésének a híve, a programját is úgy építette fel, hogy a lényeges kérdésekről konszenzusban lehessen dönteni. Kijelentette továbbá, várhatóan ezentúl is egészséges verseny lesz az egyetemi karok között a diákokért, de ez nem kizárólag az ott tanító oktatók felkészültségén, szakértelmén múlik, hanem azon, hogy a diákok, a családjuk, az egész társadalom hogyan gondolkodik arról, hogy mi piacos, mi az, ami eladható, melyik az a szakma, amelyikkel könnyebb elhelyezkedni. Arra az újságírói kérdésre, hogy nőként és magyarként mekkora esélyt lát arra, hogy rektorrá válasszák, kifejtette, bízik abban, hogy a szakmai programja alapján fogják értékelni, és nem az alapján, hogy nő, és etnikai kisebbséghez tartozik. A magyar nyelvű oktatás helyzetét elemezve Vincze Enikő elmondta: az elmúlt években a magyar nyelvű oktatás az egyetemi charta alapján zajlott, és nagyon sok múlott a karokon belüli informális kapcsolatokon. Hozzáfűzte, az új oktatási törvénynek köszönhetően a magyar oktatás már nem függ az aktuális erőviszonyoktól. Rámutatott továbbá, az elmúlt években jellemző volt, hogy az egyetem vezetősége sokszor áthárította a felelősséget a magyar tagozatra. „Szerintem ezen is változtatni kell: a magyar tagozat és az egyetem vezetőségének megosztott a felelőssége. Az egyetem vezetőségének az a dolga, hogy támogató környezetet biztosítson a magyar intézetek számára” – nyilatkozta Vincze Enikő. Amint arról beszámoltunk, a BBTE rektori tisztségéért Vincze Enikő antropológus mellett Ion Aurel Pop történész, Daniel David pszichológus, Cristina Ciumaş közgazdász és Decebal Ciurchea fizikus méretkezik meg. Magyari Tivadar rektorhelyettes korábban úgy nyilatkozott, a magyar tagozat tanácsa testületileg nem kötelezi el magát egyik rektorjelölt mellett sem, de találkozót kezdeményez a rektorjelöltekkel, hogy megismerjék egymás szempontjait. Tegnap közzétette programját Nagy László fizikus és Soós Anna matematikus is, akik a tudományegyetem magyar tagozatának vezetői tisztségéért szállnak versenybe. Nagy László programjában leszögezi: a kolozsvári állami magyar nyelvű egyetemi oktatás jövőjét a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen belül képzeli el. „Meggyőződésem, hogy az egy európai felsőoktatási piacon sokkal jobban meg tudjuk állni helyünket a versenyben, és a magyar nyelvű felsőfokú oktatásnak sokkal több lehetősége van a BBTE-n belül, mint azon kívül” – olvasható az interneten is közzétett programban. Soós Anna pályázatának sarkalatos pontjaként a megalakult magyar intézetek működőképességének optimalizálását, a magyar intézetek közötti együttműködés feltételeinek a megteremtését jelölte meg. Az eddigi választásokon a magyar tagozat vezetőjét a tagozat tanácsa választotta meg, amely viszont kari szinten megválasztott oktató képviselőkből és diák képviselőkből állt. Az új szabályok szerint mostantól az oktatók közvetetten, a diákok képviselőkön keresztül választják meg a magyar tagozat vezetőjét, ez jelenleg közel ötszáz, szavazati joggal rendelkező magyar tagozatos oktatót és diákot jelent. Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2012. március 3.BBTE-rektorválasztás: ki lenne jobb a magyar tagozatnak?Soós Anna: bármelyik rektorral együtt kell dolgoznom A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) március 1-jén szervezték meg a rektorválasztást, de az eredmények összesítése csütörtöki lapzártánk után ért véget. Azóta kiderült: az öt rektorjelölt közül senki sem érte el a fele plusz egy szavazatot, így második fordulóra kerül sor. A „döntőbe” Cristina Ciumaş egyetemi professzor, eddigi rektorhelyettes és Ion Aurel Pop egyetemi professzor jutott be, előbbi 475 szavazatot (39,16 százalék), utóbbi 439 szavazatot (36,19 százalék) kapott. Daniel David egyetemi professzorra 218-an szavaztak (17,97 százalék). Elenyésző eredményt ért el Vincze Enikő egyetemi professzor 76 szavazattal (6,26 százalék) és Decebal-Radu Ciurchea egyetemi professzor 5 szavazattal (0,42 százalék). A magyar tagozat által február 27-én megválasztott Soós Anna rektorhelyettes szerint bárki is lesz majd a BBTE rektora a két jelölt közül, neki a velük való együttműködést kell szorgalmaznia. Öt jelölt pályázott a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektori tisztségére a március 1-jén lebonyolított választáson: Cristina Ciumaş, aki eddig az egyetem gazdasági ügyeivel foglalkozó rektorhelyettesi tisztséget látta el, Ion Aurel Pop akadémikus, a BBTE oktatója, Daniel David, a Pszichológia Kar tanára, Decebal-Radu Ciurchea, a Fizika Kar oktatója és nem utolsósorban Vincze Enikő szociológus, egyetemi oktató. Amint az várható volt, nem született végleges eredmény, ezért második fordulóra kerül sor a két, legtöbb szavazatot elért jelölt között, március 8-án. A rektorválasztás első fordulójára 1581 szavazót vártak, ám csak 1217-en tették le voksukat, ebből négy szavazat érvénytelennek minősült. Soós Anna, a magyar tagozat által néhány nappal korábban megválasztott rektorhelyettes, magyar tagozatvezető szerint bárki is lesz a BBTE rektora, a legfontosabb, hogy zökkenőmentes együttműködést valósítsanak meg vele, illetve hogy a magyar tagozat érdekeit szolgáló légkör alakuljon ki. „A magyar tagozat szempontjából mindkét versenyben maradt rektorjelölt már korábban azt nyilatkozta, hogy elfogadja azt az oktatót, akit a magyar tagozat vezetőnek megszavaz, illetve egyetértettek azzal, hogy a magyar tagozat képviselői ott legyenek az egyetem autonóm intézeteiben és struktúráiban” – magyarázta Soós, aki így nem kívánt valamelyik jelölt „pártjára” állni. A magyar tagozat egyébként már jóval a választások előtt eldöntötte, hogy intézményileg nem támogat egyetlen jelöltet sem. Magyari Tivadar – akit Soós Anna csak a március 8-i rektorválasztás lebonyolítása után, illetve a rektorválasztásnak az oktatási minisztérium általi jóváhagyását követően vált – egyébként nemrég a Transindexnek adott interjúban úgy vélte a két, második fordulóba került rektorjelöltről, hogy mindkettejük esetében elképzelhető a jó együttműködés, bár etéren kétségek mind Cristina Ciumaş, mind pedig Ion Aurel Pop esetében felmerülnek. Ciumaş ugyanis Andrei Marga embere, Popnak pedig, aki úgymond a PSD és a PD-L közös jelöltje, korábban voltak már magyarellenes felszólalásai, bár a jelek szerint a tagozat jelenlegi helyzetét elfogadja. Szabadság (Kolozsvár) 2012. március 8.Szakkollégiumok a kolozsvári magyar tagozatértSoós Anna, a BBTE frissen megválasztott rektorhelyettese a minőségi tanárképzésről Soós Anna egyetemi docenst, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Matematika és Informatika Karának dékánhelyettesét szavazta meg a magyar tagozat tanári kara és diákjai tagozatuk rektorhelyettesi funkciójába február 27-én. A matematikus docens ezzel együtt a felsőoktatási intézmény tanulmányi rektorhelyettesi tisztségét is elnyerte. Mindkét pozícióban elődjét, Magyari Tivadar szociológust váltja. A frissen megválasztott rektorhelyettest elképzeléseiről és terveiről kérdeztük. A magyar tagozat két jelölt, Soós Anna és Nagy László fizikus között választhatott. Az utóbbi jelölt is rektorhelyettesi funkciót kap, mivel a BBTE-n két magyar és egy német rektorhelyettes segíti a rektor munkáját. A voksoláson a dékánhelyettes 69,3 százalékos részvételi arány mellett a szavazatok 64,7 százalékát nyerte el, így a következő négy évben Soós Anna fogja a magyar tagozatot vezetni. A rektorválasztás ugyanakkor még nem zárult le: az eredménytelen első forduló után az oktatók március 8-án döntenek majd Cristina Ciumaş közgazdász- vagy Ion Aurel Pop történészprofesszor között. A BBTE-n jelenleg egyébként 42 ezer egyetemista tanul, közülük 6500 a magyar tagozat hallgatója, további, nagyjából 3000 magyar diák tanul román és angol nyelven. Rektorhelyettesi pályázatában Soós Anna kiemeli: a BBTE az egyetlen magyar érdekeltségű romániai állami egyetem a legfelsőbb kategóriában, „tudatosítani kell a magyar oktatói közösségben, hogy lényegesen hozzájárult ennek megvalósulásához”. A professzor kérésünkre kifejtette, hogy az egyetem az országos második helyen áll, viszont egy akkora közösségben, mint a BBTE tanári kara, nem biztos, hogy a magyar kollégák megfelelőképpen érzik annak a súlyát, hogy ehhez lényegesen hozzájárultak. A BBTE kutatóegyetem, vagyis a rangsoroláskor nagy százalékban a kutatási eredmények számítottak. „Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha a két tagozatot szétszednénk, akkor külön egyik sem jutna el a legjobb kategóriába.” Az új tanügyi törvény értelmében létrejött magyar intézetek működőképességének optimalizálását tűzi ki Soós Anna egyik legfontosabb céljaként. Az oktatási nyelvenként elkülönülő, de egyenrangú intézetek tudományos és gazdasági tekintetben rendelkeznek bizonyos saját jogkörrel. „Tagozati szinten mindenképpen az együttműködés az életképesség záloga. Van, ahol szakonként formálódtak intézetek, máshol több szakirányt is lefednek annak függvényében, hogy a kollégák hogyan látták kivitelezhetőnek. Viszont az, hogy ezek mennyire működőképesek, a jövő kérdése. Mindenesetre közöttük olyan együttműködést kell megvalósítsunk, hogy az egész tagozati rendszer megfelelően működjön. Nem lehetnek kedvelt és kevésbé kedvelt szakok, tudományegyetemként fönn kell tartani olyanokat is, amelyek önmagukban nem nyereségesek, mert a társadalomnak szüksége van rájuk. Az együttműködés jegyében a tanterveket, programokat úgy próbáljuk kialakítani, hogy a tudományterületek kiegyensúlyozottan jelenjenek meg.” Szükségesnek látja Soós Anna azt is, hogy a tagozat képviselői minden szinten képviseljék magukat a döntéshozói testületekben annak érdekében, hogy az anyagi támogatásokból (diáklétszámnak megfelelő, kutatási programok szerinti) arányosan részesüljenek, hogy ezeket az összegeket aztán úgy osszák el az intézetek közt, hogy mindegyik optimálisan működhessen. Új kihívást jelent a 2013-tól életbe lépő tanügyi reform, mely szerint a tanárképzés didaktikai magiszteriként történik majd. Jövő ősztől háromféle mesteri program közül választhatnak majd a diákok (mindeközben nem kapnak pedagógia képzést a hároméves alapszakon): tudományos magiszteri, didaktikai mesteri a leendő tanárok számára, és gyakorlati jellegű, ami olyan szakképzést ad, mely közvetlen elhelyezkedést tesz lehetővé. Mindezek működésére a szaktárca még nem dolgozott ki pontos módszertant. Soós Anna szerint a BBTE felelőssége a romániai magyar iskolák minőségi tanárutánpótlásának biztosítása. „Fontos megfelelő tanárokat képezni, és figyelembe véve az Erdély szinten mutatkozó minőségi tanárhiányt, a didaktikai mesteri remélhetőleg vonzó lesz majd.” Rektorhelyettesi pályázatában Soós Anna azt is kiemeli, hogy a BBTE-t az egész Kárpát-medencei magyar fiatalság számára kell vonzóvá tenni. Azt kérdeztük az egyetemi oktatótól, mi ennek a gyakorlati haszna a felsőoktatási intézmény és az erdélyi magyar közösség szempontjából úgy, hogy a külföldi diákok tandíjmentes helyekre is bejuthatnak. „A kategóriás egyetemként rengeteg beiskolázási helyet kapunk, s ebbe nyugodtan beleférnek a külföldről érkezett hallgatók is. A mesteri programokon például nem sikerült hallgatókkal feltöltenünk a keretszámot. A jelenlegi körülmények közt az a feladatunk, hogy programjainkat a legjobb kategóriában tartsuk, s ezzel elég helyet biztosítsunk mindenki számára.” Soós Anna tervei között sarkalatos pontot képvisel a szakkollégiumi rendszer kiépítése. „Szakkollégiumi rendszer működtetésével a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) keretében 2005 óta már foglalkozunk. Olyan hallgatók számára kínálunk előadásokat, kutatási programokat, akik vállalják a pluszmunka pluszterheit is. A KMEI esetében viszont sajnos nem adott az egyik lényeges komponens: az, hogy a hallgatók együtt legyenek. Az Eötvös József Collegium mintájára – ami közös bentlakást is jelent – szeretném kiépíteni a román oktatásban pillanatnyilag ismeretlen szakkollégiumi rendszert, ami a közös élethely okán közös programokat is lehetővé tesz egyrészt a saját szakterületükön, másrészt olyan általános műveltséghez tartozó területeken, amelyek átjárhatóvá teszik a különböző diszciplínákat. Ráadásul mindezzel egy olyan kapcsolati háló alakul ki a hallgatók között, amelyet nem csak diákkorukban, hanem bármilyen későbbi élethelyzetükben fölhasználhatnak.” A szakkollégiumok Soós Anna szerint a bentlakások átszervezésével valósíthatóak meg, anyagi ráfordítást a meghívott előadók és a tutorok finanszírozása igényel. A BBTE új rektorhelyettese legnagyobb kihívásként a magyar tagozat optimális működtetésére tekint, melyet oly módon kíván megszervezni, hogy minden oktató otthon érezhesse magát az intézményben. Soós Anna az önálló állami Bolyai Egyetemmel kapcsolatban úgy vélekedik, hogy a BBTE nem pusztán alapképzést nyújtó egyetem, a rangsorban élen jár, ezért a jelenlegi struktúrákban úgy kell megtalálnia mindenkinek a helyét, hogy a vállalt feladat ne kényszert jelentsen. Dénes Ida Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2012. március 8.Ioan-Aurel Pop lett a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem új rektoraA kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatói és diákképviselői Ioan-Aurel Pop történészprofesszort választották csütörtökön az intézmény rektorává. Ioan-Aurel Pop rendkívül szoros versenyben győzött Cristina Ciumas közgazdászprofesszor ellen. Pop 659, Ciumas 595 szavazatot kapott a választások csütörtökön tartott második fordulójában. Az egyetem honlapján közzétett életrajza szerint Ioan Aurel Pop a Kolozs megyei Vasasszentivánon született 1955-ben, középiskolai tanulmányait Brassóban végezte. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) szerzett történészi diplomát, majd ugyanitt doktori címet is. Doktori disszertációjának címe: „Az erdélyi kenézi gyűlések a XIV. – XVI. században”. 1993-tól vezeti az Erdélyi Tanulmányok Központját. 1994 és 1995 között a New York-i Román Kulturális Intézet igazgatója volt, 2003 és 2007 között pedig a velencei Román Kulturális és Kutatási Intézetet vezette. 2001-től a Román Tudományos Akadémia levelező, 2010-től pedig rendes tagja. Életrajza szerint angolul, franciául és olaszul kiválóan beszél, magyar és német nyelvtudása kielégítő. Magyari Tivadar, a magyar tagozatért felelős leköszönő rektor-helyettes egy interjúban tudni vélte, hogy Ioan Aurel Pop mind a politikai hatalom, mind a politikai ellenzék támogatását élvezi. Magyari úgy ítélte meg, hogy lehet majd vele a tárgyalni a magyar tagozat ügyeiről, de azt is hozzátette, korábban többször is a magyar törekvések ellen szólalt fel, és több olyan oktató is a csapatához tartozik, akik ellenezték a magyar tagozat önállósodását. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Románia legnagyobb és legjobbnak minősített egyeteme, az intézményben 72 alapképzéses szakon, és 28 mesterképzéses szakon folyik magyar nyelvű oktatás. A rektorválasztásra azt követően került sor, hogy az intézmény 19 évi vezetése után nyugdíjba vonult Andrei Marga filozófusprofesszor. Erdély.ma 2012. március 21.Beiktatták tisztségükbe a BBTE magyar rektorhelyetteseitA Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) beiktatták tisztségükbe az intézmény magyar rektorhelyetteseit, Soós Annát és Nagy Lászlót. Az MTI-hez kedden eljuttatott közlemény szerint a BBTE szenátusa hétfőn délután megerősítette a rektorhelyettesi tisztségben Soós Anna matematikus egyetemi docenst és Nagy László fizikusprofesszort. A magyar tagozat vezetőjének választott Soós Anna kedd reggel vette át a hivatalt és a teendőket Magyari Tivadar szociológus egyetemi docenstől, akit 2011 szeptemberében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) oktatási főtitkár-helyettesi tisztségébe neveztek ki. Magyari több mint öt éven keresztül vezette a magyar tagozatot. Soós Anna az MTI-nek elmondta, az egyetem tíz rektorhelyettese közül ketten a magyar tagozat jelöltjei, egy rektorhelyettest pedig a német tagozat jelölt. Csupán a német tagozat képviselője vett részt az egyetem korábbi vezetésében is, Ioan Aurel Pop rektor többnyire fiatal oktatókat jelölt a rektorhelyettesi tisztségekbe. Soós Anna a magyar tagozat vezetése mellett a tanulmányi rektorhelyettesi feladatokat is megkapta. Elmondta, feladatai közé tartozik a tanrendek ellenőrzése, az akkreditációs kérdések felügyelete és a felvételi megszervezése. Nagy László rektorhelyettes a minőségbiztosításért, az informatizálásért és az egyetem kihelyezett tagozataiért felel. Soós Anna a magyar tagozattal kapcsolatos legsürgősebb feladatának a magyar oktatók felé vezető kommunikációs csatornák kiépítését, majd az egyetem magyar intézetei munkájának az összehangolását tekintette. Hozzátette, ez utóbbira azt követően kerülhet sor, hogy az egyetemen befejeződik a választási folyamat. Mint említette, tegnaptól kezdődött a dékánok megválasztásának a folyamata, majd ezt követi a dékánhelyettesek kinevezése. A magyar tagozat vezető tanácsa azt követően alakulhat meg, hogy az egyetem valamennyi magyarul is oktató karán hivatalba lépett a magyar dékánhelyettes. A magyar dékánhelyettesek személyére az illető kar magyarul tanító oktatói tesznek javaslatot. Soós Anna elmondta, a magyar oktatók általában két személyt javasolnak a dékánhelyettesi tisztségre, közülük a dékán választja ki, hogy kivel szeretne együtt dolgozni. A Babes–Bolyai Tudományegyetem Románia legnagyobb és legjobbnak minősített egyeteme. Huszonegy kara közül kettőn – a református és a római katolikus teológiai karon – csak magyar nyelven folyik a képzés, további 15 karon pedig magyar részleg is működik. Az intézményben 72 alapképzéses szakon és 28 mesterképzéses szakon folyik magyar nyelvű oktatás. Népújság (Marosvásárhely) 2012. április 21.Gazdafórum PécskánFelszántották a problémákat A szakmai tájékoztató és a rendszerváltás óta felgyülemlett helyi feszültségek, általános mezőgazdasági gondok, megoldatlan problémák között lavírozott pénteken este Pécskán az RMDSZ és a gazdaszövetség szervezte fórum, amelyen végül a résztvevők ez utóbbiak fele billentették el a mérleg nyelvét, mert a látottak-hallottak alapján erre volt szükségük. „Mindenkinek igaza van” – talált célba következtetésével a vita vége fele Bartok András, majd pontokba szedve, azért elmondta véleményét az elhangzott, néha személyeskedésekbe torkollott problémákról. A kibuggyanó gondhalmazok között szó volt, többek között a több évre nyúló, biztonságot nyújtó országos mezőgazdasági stratégia hiányáról, a brüsszeli agrárpolitika kétarcúságáról, a romániai gazdák alárendelt szerepéről (Mester József), a pécskai magyar gazdák lassan évtizedes tervéről, a közös mérlegről (Molnár Gáspár), arról, hogy hány hektárra lenne szüksége egy családnak a tisztességes megélhetéshez (a kérdést Nagy István dobta be), a Pécska környéki földekről, egykori állami társulásokról, földosztásról, a gazdák hozzáállásáról, raktározásról, értékesítési elképzeléseiről, és sorolhatnánk szinte vég nélkül a vitában szóba került kérdéseket, de volt olyan résztvevő, aki előre megírt szöveggel készülve, amolyan mini reklámbemutatóval rukkolt elő a fűszerpaprika érdekében. Horváth Imre pedig megjegyezte, az RMDSZ-nek többet kellene foglalkoznia a gazdákkal, mert „a voksok fele innen érkezik”, elmondta, az ígéretekkel ellentétben mai napig nincs mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó országos RMDSZ-alelnök, pedig nagy szükség lenne munkájára, érdekvédelmi tevékenységére, de hiányolta a vágóhidakat is: „bezáratták a régieket, és nem tettek újakat a helyükbe”. Végül Faragó Péter a szaktárca államtitkárától a fórum alatt megtudta, hogy létezik egy rendelet, amely megkönnyíti, egyszerűsíti a vágóhidak megnyitását. A vita vélhetően lapos, rövid monológokká süllyedt volna, ha előzőleg a szakemberek támogatási, pályázati ismertetői nem ágyaznak meg. Zágoni Szabó András, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete (AMMGE) ügyvezető elnökének köszöntőjét követően Faragó Péter RMDSZ-es képviselő beszélt a gazdafórum alapötletéről, fontosságáról, majd Ioan Pop, a pécskai APIA-kirendeltség vezetője ismertette a támogatási rendszert, a kérhető szubvenciók, növénytermesztési, állattenyésztési összegeit. Gáll Mihály, az Aradi Mezőgazdasági Kamara tanácsosa, az AMMGE alelnöke pályázati lehetőségeket ismertetett, kiemelve azt a június 1-jétől induló kiírást, amelynek célja a 40 év alatti gazdák – akik a gazdaságot szüleiktől, nagyszüleiktől örökölték, és folytatni akarják – támogatása, de létezik pályázat a 40 év fölöttieknek is rendkívül kedvező feltételekkel, ennek részleteiért őt kell megkeresni hivatalában vagy az RMDSZ székházában. Kocsik József AMMGE-elnök is azt javasolta, tájékoztatásért forduljanak az Egyesülethez, mert „mostanra összeállt a csapat” és több problémában is segíteni tudnak. A fórumon kiderült, aki valóban pályázni akar, naprakész információkat szeretne rendeletekről, aktuális mezőgazdasági kérdésekről, annak van hova, kihez fordulnia, annak ellenére, hogy kevés a magyar szakember az állami agrárhivatalokban. Aki viszont tisztségbe került, bármikor, bárki rendelkezésére áll. Az RMDSZ-szervezte gazdafórum második állomása ma, szombaton délelőtt Kisjenőben volt. Irházi János 2012. június 9.Büszkék lehetnek a BBTE-re a tanárkollégák és a hallgatók isBeszélgetés Soós Annával, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettesével A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen idén tavasszal választottak új vezetőséget az oktatók és a hallgatók. Február végén a magyar tagozat oktatói titkos szavazással Soós Anna egyetemi tanárt, a Matematika és Informatika Kar addigi dékánhelyettesét választotta meg a magyar oktatásért és a tagozatért felelős rektorhelyettesnek. – Az első hónapok izgalmai és a beilleszkedés után, kérem, ismertesse rövid távú feladatait, elgondolásait, amelyeket még ebben a tanévben kíván megvalósítani. – A törvénykezés változása miatt a legsürgősebb feladat az oktatás szervezését és működését meghatározó szabályzatok elkészítése: záróvizsga, felvételi, kreditrendszer alapján működő oktatás, külföldön szerzett tanulmányok elismerését szabályozó határozat. Fontos szerepet játszik az egyetem népszerűsítése. Ősszel emlékezünk meg a hagyományos értelemben vett egyetem indulásának 140. évfordulójáról. – Nagy vitát váltott ki az a tavasszal kibocsátott tanügyminisztériumi rendelet, miszerint az egyetemeknek ettől az évtől kezdődően felvételi vizsgát kell szervezniük. Mind ön, mind a BBTE rektora hangsúlyozta: a hagyományos értelemben vett felvételi vizsgát csak jövő tanévtől kezdődően vezetik be. Mit old meg ennek az intézkedésnek az életbe léptetése például a most kevésbé népszerű szakok esetében? – Régi tapasztalatunk, hogy azok a fiatalok a legmotiváltabb diákjaink, akik úgy iratkoznak be valamelyik szakra, hogy hónapok vagy inkább évek óta ezt választották, ezt szeretik, ebben látnak érvényesülési lehetőséget. Ők különböznek azoktól, akik szinte találomra választanak szakot. Vannak olyanok is, akik a beiratkozás napján Kolozsváron leszállnak a vonatról, és még az állomáson sem tudják, hova akarnak felvételizni. Egy felvételi próba kiemeli azokat, akik tudatosan választanak szakokat. A most kevésbé népszerű szakok idővel újra benépesedhetnek, mert hiány keletkezhet egyes területeken. Matematikatanárból például máris hiány van. A felvételi próbatétel olyan vizsga, amit az egyetem ellenőriz. Mi bízunk ugyan az érettségiben, de magunk szeretnénk közelebbről felmérni a lehetséges diákok eddigi tudását, amire nekünk alapoznunk kell az egyetemi éveik alatt. Az idei felvételin annyi változás lesz, hogy nem vesszük figyelembe a középiskolai átlagot, csak az érettségin elért eredményeket. – Mind a köz-, mind a felsőoktatásban sokan aggódnak a fejkvóta bevezetése miatt. Igaz, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulók és hallgatók nagyobb fejkvótában részesülnek, mégis sokan azt hangoztatják, hogy a fejkvóta nem lesz elegendő egy-egy hallgató képzésének fedezésére, és úgynevezett kiegészítő (komplementáris) támogatásra lesz majd szükség. Okoz-e a fejkvóta bevezetése valamilyen zökkenőt a BBTE működésében? Mikor is kell ezt bevezetniük? – A BBTE kiemelt helyen szerepelt a tavaly, amikor az ország egyetemeit rangsorolták, és ez azzal is jár, hogy viszonylag jobban finanszírozzák, mint más egyetemeket. Tulajdonképpen nem fejkvóta jár az egyetemnek, hanem bizonyos számú hallgató költségeit téríti meg az állam. A komplementáris finanszírozás pedig egyik formája az egyetemek fenntartásának, tehát az állandóan létezik, nem csak „szükség esetén” juttatják. Egyelőre úgy néz ki, hogy az új törvény alapján jobb és kiszámíthatóbb pénzügyi rendszerbe kerülhetnek az egyetemek – főleg a miénkhez hasonló nagy egyetemek – de minden azon múlik, hogy mennyi pénz lesz az államkasszában, és miképpen fogja az új kormány folytatni ezt az új rendszert. Fontos, hogy ezután az egy diákfőre eső költségtérítést nem évenként kapja meg az egyetem, hanem az illető szak egész időtartamára, tehát 3-4 évre. – A Járosi Andor Keresztyén Műhely keretében április elején megtartott kerekasztal-megbeszélésen elhangzott, hogy a magyar intézetvezetőknek a napokban kell benyújtaniuk a meghirdetett állások jegyzékét, amelyet a kari tanácsnak jóvá kell hagynia. Hány új állást hirdetnének meg és mikor? Megszületett már a kari tanács jóváhagyása? Hol tart most ez a folyamat? – A karok benyújtották az állásigényléseket, az egyetem elküldte a minisztériumnak, de az állások meghirdetése a minisztérium feladata. Ezeknek az álláshirdetéseknek meg kell jelenniük a Hivatalos Közlönyben. Mivel ezt megelőzően már elküldtünk a szaktárcához egy álláslistát, amelyet nem hagytak jóvá, ezért most nem dobálóznék számokkal. Várjuk ki a végét… – Ugyancsak a Járosi-beszélgetésen nyilatkozta azt, hogy a minisztérium már elküldte a BBTE-nek a habilitációs folyamathoz szükséges kritériumrendszert. Milyen előrelépés történt ez ügyben április folyamán? – A karok és intézetek minden információt pontosan megkaptak. Az egyetemen felmerült az is, hogy a habilitáció magas egyéni költségeit az egyetem átvállalja az egyes oktatóktól. – Kérem, ismertesse a habilitáció (romániai) fogalmát. Úgy tudjuk, hogy ez a szó mást jelent a magyarországi felsőoktatásban, mint nálunk. – A habilitáció nálunk is, mint általában külföldön a magasabb egyetemi rangok és a doktorátusvezetési jog elnyeréséhez szükséges. A habilitáció tulajdonképpen egy pályázat, ami felmutatja azokat a szakmai, tudományos eredményeket, amelyeket a pályázó elért azóta, hogy megszerezte a doktori címét. A benyújtott dokumentációt egy országos szakmai testület bírálja el. Ennek központi része egy habilitációs tézis, azaz egy összefoglaló jellegű tudományos dolgozat. – Az eddig hangoztatott vélemények szerint a BBTE-t egyelőre nem fenyegeti a diákhiány. Ioan Aurel Pop rektor azonban a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy a BBTE diáksága 10 év alatt 10 ezerrel csökkent: 55 ezerről 44 ezerre esett vissza. A magyar hallgatók számában is megmutatkozik ez a közel 20 százalékos csökkenés? Ha igen, minek tudható ez be? Csak a negatív demográfiai mutatóknak? – Soha nem volt 55 ezres a BBTE diáklétszáma, ez elég merész felkerekítés volt. A létszám a múlt évtized közepén megközelítette az ötvenezret. De valóban csökkent a létszám az utóbbi két-három évben. Nem annyira a felvételire jelentkezők számának csökkenése miatt, mint inkább amiatt, hogy sokan megszakították, abbahagyták tanulmányaikat. Egyre gyakoribb, hogy a diák másod- vagy harmadévtől nem folytatja az egyetemet, hanem elmegy egy időre dolgozni valahova. A magyar hallgatók körében egyelőre kisebb a csökkenés, és ez azzal magyarázható, hogy a BBTE az egyedüli állami magyar oktatást biztosító egyetem, tehát még mindig itt gyülekezik az egyetemet végezni akaró magyar fiatalok nagy része. Ugyanakkor ma már jóval kevesebben mennek Magyarországra tanulni, ez inkább csak a határmenti vidékekre jellemző. – Szintén a Járosi-megbeszélésen hangzott el, hogy 2012 őszétől a tanárképzőn újításokat vezetnek be. Azaz a hároméves alapképzés után kötelező lesz kétéves didaktikai mesterkurzust elvégezni. Ez azt jelenti, hogy más szakokon elég a hároméves alapképzés ahhoz, hogy valaki a szakmájában elhelyezkedjen, míg tanárnak ötéves képzésre van szüksége? Mi történik azokkal a hallgatókkal, akik (tőlük független okok miatt) nem végzik el a kétéves mesterit? „Szegre akaszthatják” az alapképzést bizonyító diplomájukat? – Az új törvény meg akarta adni a tanárképzésnek a kellő súlyát. Az alapképzést a mesterik egészítik ki, annak függvényében, hogy milyen pályára állna a végzős: tanári, tudományos, vagy valami alkalmazott-gyakorlati pályára. Épp most jelent meg a didaktikai mesterit szabályozó kormányrendelet. Igen fontos hozadéka, hogy az alapképzés mellett, jelentős pluszmunkával ugyan, de a tanárjelölt kettős szakosodást szerezhet. Nemcsak tanári pálya esetén lesz szükség a mesterire. Most már igen ritka az a szak, ahol az alapképzés után el lehet helyezkedni. A bolognai rendszerben háromlépcsős képzésről beszélünk, alapképzés, mesteri és doktori. Egyre többen megszerzik a doktori fokozatot is. – Rektorhelyettesként hogyan tartja a kapcsolatot a BBTE magyar hallgatóival? Az önhöz érkezett jelzések szerint melyek a diákságnak az egyetemhez kapcsolódó legégetőbb gondjai? Tud-e ezeken segíteni? – Nagyon jó a viszony a hallgatók képviselőivel, ők mind a magyar tagozat igazgatótanácsában, mind a szélesebb körű tagozati tanácsban képviselve vannak. Jó a viszony a Kolozsvári Magyar Diákszövetséggel is, közös rendezvényeink vannak, amiből kiemelkedik az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia. A kreditrendszer alapján működő oktatás szabályzatának elkészítésében a hallgatók véleménye is fontos volt. – Felvetődött az is, hogy a BBTE 300 magyar oktatója alig ismeri egymást. Történt-e már valamilyen konkrét előrelépés ennek a hiányosságnak az orvoslására? – Az elmúlt esztendő választási eseményei, kampánytalálkozók, vitaestek elég közel hozták egymáshoz az oktatókat. Közben internetes fórumok is alakultak. Új, fiatal arcok jelentek meg a szenátusban is. A közelmúltban pedig megszerveztük a magyar oktatók fórumát, ahol minden oktató jelen lehetett, és tematikus beszélgetések alakultak ki. – Még rektorhelyettes-jelöltként hangsúlyozta, hogy a BBTE magyar tagozatának vezetőjeként együtt kell működnie a BBTE román rektorával. Zökkenőmentes volt eddig az együttműködés Ioan Aurel Poppal? Körvonalazódnak már olyan „kényes kérdések”, amelyekben feltehetőleg nem értenek egyet? – Eddig konstruktív, egymásra figyelő magatartást tapasztalunk, az új rektor és más rektorhelyettesek nyitottnak tűnnek a mi dolgaink, elvárásaink felé. A 140 éves évfordulót közös konferenciával ünnepeljük. – Melyek a BBTE-n folyó magyar oktatás erősségei, illetve hiányosságai? Ne felejtsük megemlíteni azt sem, hogy az egyetemek országos rangsorolásán a BBTE a második lett, a bukaresti tudományegyetem után. – A második hely kiváló helyezést jelent, főleg egy nem fővárosi egyetemnek. A magyar oktatás erőssége a sok évtizedes tapasztalat, a kutatómunka kiemelt szerepe, az oktatók javarészének immár korszerű felkészültsége, a viszonylag kis tancsoportok átláthatósága. Hozzátenném mindehhez a szakok sokféleségét, amik jó áthallgatási lehetőségeket adnak – bár az ezeket nehezítő bürokrácián még sokat kellene enyhíteni. Hiányosság az egyes karok vagy intézetek szétszórtsága, az állami intézetekre jellemző nehézkes bürokrácia. – Igaz, hogy csak rövid ideje foglalta el rektorhelyettesi tisztségét, de már felvetődött önben az, hogy megpályázna még egy rektorhelyettesi mandátumot négy év múlva? Mitől függ ez? – Ezen még nem volt időm elgondolkodni, pillanatnyilag „fekete lyukként” működik a rektorhelyettesi irodám: reggel elnyel, és csak este enged ki. Csak addig maradok, ameddig használhatok a közösségnek, amely odaküldött. – Hogyan látja a BBTE magyar tagozatának jövőképét 4-5 év távlatában? – A diákok tudatában szeretném megerősíteni azt a képzetet, hogy a mesteri jelenti az egyetemi alaptanulmányokat, amely során a tanár-diák kutatómunka is megerősödik. Remélem, minden kolléga büszke lesz arra, hogy a BBTE tanára, a hallgatók pedig büszkén vallanak a BBTE-n töltött éveikről, ahol szaktudást, együttélést és kitartást tanulhattak, európai szinten. NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár) 2012. június 28.Kivonultak az RMDSZ-es tanácsosok a Szatmárnémeti Helyi Tanácsának ülésérőlUnalmasnak egyáltalán nem mondható Szatmárnémeti Helyi Tanácsának mai ülése, már az esemény elején érezhető volt a kisebb súrlódás a levegőben. Az új polgármester, Coica Dorel elődjétől eltérően a tanácsosok között foglalt helyet, elmondása szerint azért, hogy ne fentről nézzen le a város vezetőire. A változások miatt az ülésrend is módosult, ezt Fógel László RMDSZ-es tanácsos félig humorizálva szóvá is tette mondván, hogy tanácsosként mindig ugyanazon a helyen ült, most pedig másutt kell helyet foglaljon. Erre Coica válasza sem maradt el. A polgármester elmondása szerint a szavazás által a választók ültették el a magyar tanácsosokat helyükről. Az új szerepkör a többségben lévő szociálliberális uniós tanácsosoknak láthatóan problémát okozott, feltehetőleg hozzánemértésük miatt még a törvény előírásait is igyekeztek volna figyelmen kívül hagyni. A különböző szakbizottságokban helyet kapó politikusok számának meghatározásakor az ülést vezető Pop Ioan kijelentette, a hatalommal együtt a döntés is az övék. Kereskényi Gábor RMDSZ-es tanácsos ekkor figyelmeztette a politikai ellenfeleket a törvény betartására és elmagyarázta számukra, hogy ez az ő esetükben mit is jelent, hogyan kell leosztani pártonként a bizottságokba küldött tagok számát. A későbbiekben tovább fokozódott a konfrontáció. Az RMDSZ a városrendezés és a közszolgáltatási szakbizottság elnöki tisztségét kérte, a szociálliberális uniósok azonban ehelyett két másik bizottság vezetését ajánlották fel. Az RMDSZ-es tanácsosok ekkor úgy döntöttek, hogy tüntetőleg nem vesznek részt az ülés további részén. A teremben bent maradó Kereskényi Gábor elmondta, a korábbi években, amikor a magyarság többségben volt a döntéshozatalban az egyensúly elvére törekedtek, így például a 2004-2008-as ciklusban azért, hogy a románság is képviselve legyen a városvezetésben, mind a két alpolgármesteri címet átadták a szociáldemokrata pártnak. Hozzátette, ha a szociálliberálisok így gondolkodnak a városvezetésről, akkor ők ebben nem fognak részt venni, a döntéshozáshoz az ellenfelek egyébként is rendelkeznek a többségi létszámmal. Coica a Szatmár Tv-nek reagálva Kereskényi kijelentésére elmondta, amennyiben a magyar tanácsosok nem hajlandóak jelenlétükkel képviselni a helyi magyarságot, majd ő képvisel minket is. Kereskényi kérdésünkre elmondta, ez egy figyelmeztető intézkedés volt, mivel úgy látják, az unió arra törekszik, hogy kiszorítsa a városvezetés minden szintjéről a magyarságot. Ez szerinte mélységesen ellentmond azzal az egyensúly elvnek, amit az RMDSZ korábban gyakorolt, és a románság a többség diktatúráját igyekszik bevezetni Szatmárnémetiben. A politikus reményét fejtette ki az iránt, hogy ezt a hozzáállást megváltoztatja majd a politikai ellenfél, azonban ha szükség lesz rá, továbbra is protestálni fognak, a vagyonkezelésre pedig különösen odafigyelnek majd, mivel ebben mindenképp figyelembe kell venniük az RMDSZ-es politikusok szavazatait. www.szatmartv.ro Erdély.ma 2012. augusztus 16.Mégis rendőrség (Sepsiszentgyörgy)Mégis rendőrségi székhely épül a sepsiszentgyörgyi csendőrség mellett már jó ideje meredező épületkezdeményből – holott egy mai napig érvényes megállapodás szerint a város önkormányzata átvenné a betonvázat, abban kétszáz lakást alakítva ki. A rendőrség szerint, amennyiben folyamatosan kapják rá a pénzt, jövő őszre teljesen elkészülhet új székházuk. Sepsiszentgyörgy polgármestere azonban nem hagyja annyiba, bár nem nagyon bízik benne, hogy még a városé lehet az épület. Miután az elkezdett épületváz évekig állt egymagában, a város vezetősége annak felhasználását kezdeményezte. Antal Árpád polgármester tárgyalásba kezdett a belügyi és a fejlesztési minisztériummal, hogy adják át a városnak. Az akkor született egyezség szerint a kétszáz lakásból, amit kisebb átalakítással ki lehetett volna ott képezni, százat a város kapott volna meg, százat a belügyminisztérium használhatott volna szolgálati lakásként. Az egyezséget papírra is vetették, a megállapodást Traian Igaş belügyi, Elena Udrea fejlesztési miniszter és a polgármester írta alá, ennek alapján elkészült az épületátadáshoz szükséges kormányhatározat-tervezet is – ám mielőtt a kabinet napirendjére tűzhette volna, jött a kormányváltás, az Ungureanu-kabinet minisztereinek pedig idejük sem volt az üggyel foglalkozni, elseperte őket a Ponta-kormány – elevenítette fel a történetet Antal Árpád. Dr. Ioan Popa megyei rendőrfőkapitány elmondta: augusztusban kezdték újra az építkezést, a belügyminisztériumtól egyelőre másfél millió lejt kaptak. Ebből a pénzből az A szárny befedését, falainak felhúzását tervezik még az év végéig. A rendőrség számára tervezett új székház – mint ismeretes, a Csíki utcai ingatlant visszaszolgáltatták néhai tulajdonosának, a Kőrösi Csoma Sándor utcabeli épület pedig túl szűkös a megyei és városi rendőrség számára, ezért vált szükségessé új székhely létesítése – három épületegyüttesből áll, tervek szerint ezek alagsorában az épületgépészeti létesítmények mellett az irattár kapna helyet, a földszintre költöztetnék be az összes, ügyfeleket fogadó részleget, a további három szinten pedig az irodákat helyeznék el. A Kőrösi Csoma Sándor utcai épületben különféle speciális osztályai maradnak a rendőrségnek, a fogdát is átköltöztetik az új helyszínre. Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. október 2.A magyar nyelvű felsőoktatás 140. évfordulóját ünneplik KolozsváronA Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) joggal tekintheti magát a kolozsvári magyar királyi Ferenc József Tudományegyetem méltó jogutódjának – hangzott el tegnap Marton József egyetemi tanár A 140 éves kolozsvári tudományegyetem múltja és jövője című előadásban a kolozsvári magyar nyelvű felsőoktatás 140. évfordulóját ünneplő rendezvénysorozata nyitónapján. Az ünnepélyes megnyitón előbb Soós Anna rektorhelyettes, a BBTE magyar tagozatának vezetője köszöntötte a résztvevőket, majd Ion Aurel Pop a BBTE rektora mondott köszöntőbeszédet. A rektor a modern európai felsőoktatás egyik első intézményeként említette a kincses városi Ferenc József Tudományegyetemet, majd egy rövid történeti áttekintés után arra a következtetésre jutott, hogy a román és magyar oktatásnak együtt kell maradnia a felsőoktatási intézmény keretében, mert szerinte a különválás nem vezet sehová. Marton József ugyanakkor elődadásban emlékeztetett, Ferenc József 1872. október 12-én szentesítette a kolozsvári tudományegyetem létrehozását, az egyetem alapításának gondolata ugyanakkor már az 1867-es kiegyezéstől kezdve állandóan napirenden volt a közéletben. Az eseményen részt vett Magdó János kolozsvári magyar főkonzul is, aki kifejtette: meggyőződése, hogy a kincses város az egyetem alapításának köszönheti jelenlegi arculatát. A diplomata ugyanakkor a magyarság egyik fájdalmas eseményének nevezte az önálló magyar nyelvű állami egyetem 1959-es felszámolását. A köszöntőbeszédeket követően az egyetem kórusa lépett fel, majd a BBTE főépületének első emeleti folyosóján, a rektori galériában leleplezték Berde Áron, a Ferenc József Tudományegyetem első rektorának emlékplakettjét. A hatnapos rendezvénysorozat nyitónapját a könyvbemutató és kiállítás-megnyitó zárta. Előbb T. Szabó Levente és Zabán Márta Dokumentumok a kolozsvári Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar történetéhez című kiadványát mutatta be Keszeg Vilmos egyetemi tanár, végül pedig egyetemtörténeti fotókiállítás nyílt a BBTE Farkas utcai múzeumában – a tárlatot Benedek József egyetemi tanár mutatta be. Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2012. október 17.Magyarbarát tanácsülés Kolozsváron: az ötnyelvű táblákról és magyar intézmények támogatásáról döntöttekJóváhagyta a kolozsvári tanács tegnapi ülésén az ötnyelvű turisztikai tájékoztató táblák kihelyezését a kincses város műemlékeire – közölte lapunkkal Horváth Anna alpolgármester. A költségvetés-kiegészítésre vonatkozó határozat kulturális fejezetének befektetések alfejezetében az szerepel, hogy a helyi tanács 60 ezer lejt fordít a táblákra. Mint ismeretes, a Kolozs Megyei Tanács még az előző összetételében megszavazott 60 ezer lejt a célra, Radu Moisin korábbi ügyvezető polgármester azonban másra kívánta fordítani a pénzt. Elődje, Sorin Apostu sem támogatta az ötnyelvű táblákat. A román, magyar, német, angol és francia nyelvű táblák kihelyezését a korrupciós vádak miatt később lemondott Apostu azért ellenezte, mert szerinte „a magyar nem világnyelv”. Horváth Anna közölte, a táblákat nyugati mintára a műemlék épületek mellé állítanák, reményei szerint erre már jövő év elején sor kerülhet. A kolozsvári tanácsosok a tegnapi ülésen szinte vita nélkül, egyhangúlag hagyták jóvá a magyar vonatkozású határozattervezeteket. Horváth Anna alpolgármester azt reméli, „ez az első lépés a normalitás felé”. A testület költségvetés-módosító ülésén elsőként a Kolozsvári Állami Magyar Színház által kétévente megszervezett Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál számára hagyta jóvá egyhangúlag a 250 ezer lejes támogatást. De valamennyi tanácsos megszavazta a Pont Csoport egyesület 10 ezer lejjel történő támogatását is, az összeget a Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa pályázat népszerűsítésére költheti a magyar civil szervezet. A viszonylag gördülékenyen lezajló tanácsülésen csak a városháza és a Helikon Alapítvány között megkötött társulási szerződés váltott ki kisebb vitát. A Szociálliberális Unió soraiból Ioana Sanda Borza kétségbe vonta a támogatás jogosultságát, az alapítvány tevékenységét kérte számon, illetve a szépirodalmi lap példányszámára volt kíváncsi, szerinte ugyanis „ha pénzt kérsz, illik bemutatkozni”. Magyar fülnek kész felüdülés volt hallani, ahogy a PDL-s tanácsosok „megvédték” a Helikont. Emil Boc polgármester leszögezte: az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázó önkormányzat számára elengedhetetlen, hogy a város multikulturalitását bizonyító intézményeket támogassa. Ioan Pop PDL-s tanácsos meglepetését fejezte ki, hogy éppen egy liberális tanácsos köt bele a patinás irodalmi folyóiratba, illetve értetlenségének adott hangot amiatt, hogy az ellenzéki tanácsos tájékozatlan a Helikont illetően. Horváth Anna alpolgármesternek és Csoma Botond frakcióvezetőnek így csupán a tényközlésekre kellett szorítkozniuk. A javaslatot végül egy tartózkodással, egyhangúlag megszavazta a testület. „Szeretném hinni, hogy ez a tanácsülés csak a normalitás útján megtett első lépés volt” – jelentette ki a Krónikának az ülés végeztével Horváth Anna. A kifejezetten magyar vonatkozású napirendi pontok mellett a testület arról is döntött, hogy összesen egymillió lejt utal ki a kolozsvári kórházak karbantartására és a felszerelés korszerűsítésére. Arról is határoztak, hogy megkezdik a tárgyalásokat a Fellegvár felújításáról a tulajdonosokkal, ugyanis mint elhangzott, jelen állás szerint engedélyük nélkül még a közvilágítást sem szereltetheti fel az önkormányzat. Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
